-Jó tudom, csak tudod, hogy milyen hosszú volt az út, és jobb időben itt lenni, mint kifogni valami dugót. -magyarázta.
-Ajj srácok végre itt vagytok, de örülök nektek. -ölelt meg minket egyszerre Vicky.
-Mizujs kislány? 10-es skálán mennyire vagy ideges? -nevetett Harry.
-Csak 10-es a skála? Mert legalább 1000rest mondanék. -nyugtalankodott Vicky.
-Nyugi a mai nap semmi a holnapihoz képest! -próbáltam nyugtatni bár tudom, hogy ez minden volt csak nyugtató nem.
Hagytuk Vickyt hagy tegye a dolgát, közben leültünk ahhoz az asztalhoz, ahol Harry és az én szüleim voltak. Közvetlen mellettük ültek Vicky és Niall rokonai. Ahogy elnéztem, már most jó volt a hangulat.
-Nagyon szépen ki lett díszítve a kastély. -mosolygott Harryt. -A mi esküvőnk is ilyen gyönyörű lesz.
-Lesz olyanunk? -húztam egy kicsit az agyát.
-Még szép. Nem is olyan soká.
-Hmm, valóban? És ezt velem mikor akartad megbeszélni? -kérdeztem rá.
-Niallék esküvője után. Igen tényleg szerettem volna róla beszélni. szeretném, ha elkezdenénk szervezni, úgyis sok idő. Remélem te is szeretnéd. -csókolt meg a mondandója után.
-Harry hagyjátok abba, ez most Niallék napja, meg a holnapi is. -szólt ránk Anne.
-Anya, nyugi, attól még szerethetjük egymást, nem?
-De persze, csak, ha összedőltök, akkor pont nem látok tőletek. Amúgy ugye milyen szépe lett a terem?
-Igen, pont az előbb beszéltük, hogy nekünk is ilyen szép lesz. -tette hozzá Harry. Anne csak mosolyogva nézett, épp mondott volna valamit, de megkezdődött a fogadás. Niall állt fel a kezében egy pezsgőspohárral. Én előre bekészítettem a zsepiket. minden esküvőt végigbőgök és ez a mai sem lesz kivétel.
-Nos először is szeretném megköszönni, mindenkinek, hogy eljött. Ma nem is nagyon szeretnék nagy szavakba bonyolódni, arra ráérek holnap este, de tudnotok kell, hogy nagyon boldog vagyok és ezt meg kell osztanom veletek. -kezdett a beszédébe. -Pár hónappal ezelőtt ez a csodálatos lány, aki itt ül mellettem volt, olyan buta, hogy igent mondott nekem. Higgyétek el, nem tudja mire vállalkozik. -sokan nevetni kezdtek, Vickyn láttam, hogy hamarosan törik nála a mécses. -Készülj fel, édes. Az életed a konyhában fogod tölteni. -fordult Niall nevetve felé. -Nos a lényeg, hogy szeretném nektek elmesélni, amibe belekezdtem. Szóval úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt belezúgtam, nincs mit tenni. És egy ideje arra jutottam, hogy igen, magamhoz akarom őt kötni. Bízok benne, és tudom, hogy mindig velem lesz, de biztosa akartam lenni a dolgomban. És Mikor pár hónapja Thaiföldre utaztunk, döntöttem. Megkértem, nem is akárhogy. -és itt lesz vicces, csak a család tudta Niall hülyeségét. -Besüttettem a gyűrűt egy muffinba és azt szolgálták fel az egyik vacsora után, amit a barátom, Harry szervezett nekünk. A barátnőm hajszínéhez híven, bár nem tudom, hogy itt kellene-e összefüggést találnom, nem sejtett semmit és majdnem megette a gyűrűt. Biztos, hogy megeszi, ha nem szólok rá, hogy "Vic bébi, inkább köpd ki, mert abban egy eljegyzési gyűrű van". Nos először ellilult, de utána nagyon boldog volt. és azokat a szavakat mondta, mikre olyan régen vártam. Nem várok el semmit a jövőnktől, majd alakul, ahogy alakul, de remélem, hogyha rám nézel -itt Vickyhez fordult. -akkor mindig azt a csodálatos mosolyt látom az arcodon, amit akkor este. -a meghívottak hatalmas tapsba törtek ki és Vicky sem bírta sírás nélkül.
Az este további része szerencsére bőgés mentesen telt. Mindenki cseverészett a másikkal, de ránk még egy extra buli várt.
***
-Akkor holnap. -köszöntem Vickytől és a lányoktól. Egész jól alakult ez a leánybúcsú.
Mikor a szobámba értem Harry még nem volt ott, azért remélem nem viszik túlzásba a bulizást. Nagyon szerettem volna, de inkább nem hívtam fel, hagy bulizzanak. Olyan 2 óra várakozás után álmos lettem és úgy döntöttem, hogy alszok, de pont ekkor esett be az ajtón.
-Cicám, szia. -egyből láttam rajta, hogy totál részeg. De valami nem stimmelt. Próbáltam tartani és az ágyhoz cipelni, de folyton sziszegett mikor a a hasánál tartottam. Az hittem, hogy elájulok mikor levettem róla a felsőt.
-Harry ez mi a franc? Ugye le lehet mosni? -de hiába dörzsöltem nem jött le.
-Ne már Bree, neked csináltattam. -mondta ki nehezen.
-Nekem? Egy pillangót a hasad közepére? Harry részegen csináltattad?
-Igen neked, mert azt akarom, hogy tudd, hogy imádlak és te vagy az életem, érted? És, hogy tudd, hogy ahányszor csak velem vagy, sőt még akkor is, ha nem vagy velem, de rád gondolok, akkor kis pillangós röpködnek itt bent. -mutatott a hasára és irtó édes fejet vágott. Részegen mindig ilyen, egy bolond. Bármilyen dühös voltam rá, az, amiket mondott megenyhített.
-Jó, majd holnap beszélünk. Most aludjunk, mert fáradt vagyok és neked sem fog ártani. -Segítettem neki levetkőzni, mert az is nehezen ment neki. Mikor már csak alsóban volt betakargattam és mellé feküdtem.
-Nem.. így még nem jó. -kezdett mocorogni és egyből elnevettem magam, mikor lerángatta magáról az alsóját és meztelenül feküst vissza mellém. Mindig így szoktunk aludni és erre legalább részegen is emlékszik.
Háttal neki feküdtem le, hogy kicsit érzékelje, hogy azért mérges vagyok rá. Ezzel mit sem törődve hozzám bújt és szorosan ölelt át és bár még mindig mérges voltam rá, mégis mosolyogva aludtam el.
-Nos először is szeretném megköszönni, mindenkinek, hogy eljött. Ma nem is nagyon szeretnék nagy szavakba bonyolódni, arra ráérek holnap este, de tudnotok kell, hogy nagyon boldog vagyok és ezt meg kell osztanom veletek. -kezdett a beszédébe. -Pár hónappal ezelőtt ez a csodálatos lány, aki itt ül mellettem volt, olyan buta, hogy igent mondott nekem. Higgyétek el, nem tudja mire vállalkozik. -sokan nevetni kezdtek, Vickyn láttam, hogy hamarosan törik nála a mécses. -Készülj fel, édes. Az életed a konyhában fogod tölteni. -fordult Niall nevetve felé. -Nos a lényeg, hogy szeretném nektek elmesélni, amibe belekezdtem. Szóval úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt belezúgtam, nincs mit tenni. És egy ideje arra jutottam, hogy igen, magamhoz akarom őt kötni. Bízok benne, és tudom, hogy mindig velem lesz, de biztosa akartam lenni a dolgomban. És Mikor pár hónapja Thaiföldre utaztunk, döntöttem. Megkértem, nem is akárhogy. -és itt lesz vicces, csak a család tudta Niall hülyeségét. -Besüttettem a gyűrűt egy muffinba és azt szolgálták fel az egyik vacsora után, amit a barátom, Harry szervezett nekünk. A barátnőm hajszínéhez híven, bár nem tudom, hogy itt kellene-e összefüggést találnom, nem sejtett semmit és majdnem megette a gyűrűt. Biztos, hogy megeszi, ha nem szólok rá, hogy "Vic bébi, inkább köpd ki, mert abban egy eljegyzési gyűrű van". Nos először ellilult, de utána nagyon boldog volt. és azokat a szavakat mondta, mikre olyan régen vártam. Nem várok el semmit a jövőnktől, majd alakul, ahogy alakul, de remélem, hogyha rám nézel -itt Vickyhez fordult. -akkor mindig azt a csodálatos mosolyt látom az arcodon, amit akkor este. -a meghívottak hatalmas tapsba törtek ki és Vicky sem bírta sírás nélkül.
Az este további része szerencsére bőgés mentesen telt. Mindenki cseverészett a másikkal, de ránk még egy extra buli várt.
***
-Akkor holnap. -köszöntem Vickytől és a lányoktól. Egész jól alakult ez a leánybúcsú.
Mikor a szobámba értem Harry még nem volt ott, azért remélem nem viszik túlzásba a bulizást. Nagyon szerettem volna, de inkább nem hívtam fel, hagy bulizzanak. Olyan 2 óra várakozás után álmos lettem és úgy döntöttem, hogy alszok, de pont ekkor esett be az ajtón.
-Cicám, szia. -egyből láttam rajta, hogy totál részeg. De valami nem stimmelt. Próbáltam tartani és az ágyhoz cipelni, de folyton sziszegett mikor a a hasánál tartottam. Az hittem, hogy elájulok mikor levettem róla a felsőt.
-Harry ez mi a franc? Ugye le lehet mosni? -de hiába dörzsöltem nem jött le.
-Ne már Bree, neked csináltattam. -mondta ki nehezen.
-Nekem? Egy pillangót a hasad közepére? Harry részegen csináltattad?
-Igen neked, mert azt akarom, hogy tudd, hogy imádlak és te vagy az életem, érted? És, hogy tudd, hogy ahányszor csak velem vagy, sőt még akkor is, ha nem vagy velem, de rád gondolok, akkor kis pillangós röpködnek itt bent. -mutatott a hasára és irtó édes fejet vágott. Részegen mindig ilyen, egy bolond. Bármilyen dühös voltam rá, az, amiket mondott megenyhített.
-Jó, majd holnap beszélünk. Most aludjunk, mert fáradt vagyok és neked sem fog ártani. -Segítettem neki levetkőzni, mert az is nehezen ment neki. Mikor már csak alsóban volt betakargattam és mellé feküdtem.
-Nem.. így még nem jó. -kezdett mocorogni és egyből elnevettem magam, mikor lerángatta magáról az alsóját és meztelenül feküst vissza mellém. Mindig így szoktunk aludni és erre legalább részegen is emlékszik.
Háttal neki feküdtem le, hogy kicsit érzékelje, hogy azért mérges vagyok rá. Ezzel mit sem törődve hozzám bújt és szorosan ölelt át és bár még mindig mérges voltam rá, mégis mosolyogva aludtam el.
