36. fejezet - Az esküvő és még egy nap

Elindultunk az esküvőre, ami a Notre Dame-ban volt megrendezve. Mikor bementünk a templomba láttuk, hogy már sokan megjöttek és mikor körbenéztem láttam, hogy milyen szépen van feldíszítve a már így is csodás épület. Telis tele volt fehér és rózsaszín virágokkal. Kisebb várakozás után megkezdődött a ceremónia. Harry végig a kezem fogta és édesen kommentálta az eseményeket. Mikor elcsattant az első hivatalos hitvesi csók mindenki tapsolt és éljenzett az ifjú párnak. Ahogy jöttek ki a templomból mindenki rizzsel dobálta őket. Voltam már ezelőtt esküvőn, de ez is ugyan olyan csodálatos volt. A ceremónia után visszamentünk a hotelbe, hogy átöltözzünk az esti vacsorára. Én egy ezüst mini ruhát vettem fel, Gemma pedig egy ugyan ilyet csak fehérben, Anne pedig egy fekete ruhát vett fel, aminek az elején egy kicsi rész olyan ezüst volt, mint az enyém.

Mikor megérkeztünk az étterembe köszöntöttük a párt és miután bemutattak engem nekik, odaadtuk az ajándékokat. Anne igazán kitett magáért az ajándékokkal kapcsolatban. A vacsora helyszíne ugyan olyan színekbe volt öltöztetve, mint a templom. Itt is a rózsaszín és a fehér uralkodott.

A vacsora után az egyik beszéd követte a másikat. Harry annyira édes volt, mindenkit szorgosan megtapsolt. Végül az újdonsült anyós kérésére koccintottunk a fiatalok boldogságára.

Kicsivel később felállt a férj, akit mint kiderült Davidnek hívnak, és mondta, hogy van egy bejelenteni valója.

-Nos, van egy nagyon régi ismerősöm, akinek 19 évvel ezelőtt született egy nagyszerű fia. Ez a srác tegnap úgy döntött, hogy megkéri szíve választottja kezét. Szeretném ha mindenki megismerné Harryt és Breet. -nem hittem a fülemnek.

-Te tudtál erről? -kérdeztem a hatalmas mosolyú Harryt.

-Fogalmam sem volt róla. -mindenki megtapsolt minket, és én totál meghatódtam, elkezdtem sírni mire Harry a hátamat kezdte simogatni. David folytatta.

-Remélem srácok, hogy ti is annyira boldogak lesztek együtt, mint mi és, hogy rövid időm belül mi is elmehetünk majd a ti esküvőtökre, feltéve, ha meghívtok. -viccelődött.

-Biztosan meghívunk, Dave. -mondta Harry mosolyogva.

-Nos ennek nagyon örülök, Harry. Még egyszer sok boldogságot srácok. Van itt egy zenekar, és a következő dalt nektek küldöm. -mondta David mosolyogva.

Ahogy elkezdték a dalt, Harry felállt és a karját nyújtotta felém.

-Táncolsz velem? -kétdezte. Nem gondolkodtam egy percet sem. Felálltam és táncolni kezdtünk. Az emberek minket néztek. Robin felkérte Annet, Des pedig Gemmát és az emberek követték a példájukat. Sokan másik is táncolni kezdtek velünk.

-Szeretlek. -suttogta Harry a fülembe és megcsókolt. Annyira boldog voltam, egész este olyan voltam mint egy bolond. Csak nevettem és élveztem az estét. Csináltam Harryről és Anneről egy képet, mert Anne megkért rá.

Még szórakoztunk egy kicsit a násznéppel és hajnalban visszaindultunk a hotelbe. Egyből aludni mentünk, mert mindenki nagyon fáradt volt.

Késő reggel mikor felkeltünk reggel megint nem tudtam ellen állni Harry közeledésének. 

-Kicsim, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy meg kell ünnepelnünk a tegnapi napot. 

-És hogyan? -kérdeztem naivan. Harry csak nézett, de egy másodperc múlva már tudtam mit akar.

Miután "kiszórakoztuk" magunkat,  elköszöntünk a többiektől. Ők visszamentek Londonba, de én és Harry maradtunk még egy napot. Nekivágtunk a városnak és elmentünk még egyszer az Eiffel toronyhoz, végül is ez a hely nagyon fontos nekünk és ki tudja, mikor jövünk Párizsba legközelebb.

Mászkáltunk még pár órát a városban és nem foglalkoztunk semmi mással csakis egymással. Kora este viszont muszáj volt összeszedni a cuccainkat a hotelben és elindulni a reptérre. 

Miután a gépünk felszállt Harry kitalálta, hogy megint a kis vicceivel fog szórakoztatni. Mint legutóbb, most is volt pár, sőt sok, ami egyáltalán nem volt vicces, de akkor is nevettem rajtuk.  Londonba érve Harryhez vettük az irányt. Sajnos holnap kezdődik előröl a hét, így megint suli lesz, de már alig vártam, hogy lássam Mollyt és Ashleyt.

35. fejezet - Készülődés

Február 4. - Szombat.

Talán még soha nem keltem olyan vidáman, mint ma reggel. Szinte el sem hittem, ami tegnap történt. Mivel még volt időm arra, hogy felkeljek, így csak feküdtem és visszaidéztem a tegnap este minden percét. Furcsa, Harryvel még csak 1 hónapja ismerjük egymást, de megkért. Nem gondoltam volna pár héttel ezelőtt, hogy ez épp velem fog megtörténni, de jött ő és mindent megváltoztatott.

Szerettem őt alvás közben nézni, olyan gyönyörű, mikor alszik. Oké, nem csak mikor alszik, de ilyenkor különösen szerettem.

Annyira édes volt. Ahhoz képest, hogy meztelenül alszik, nyakig be van bugyolálva takaróval. Ilyenkor a legbékésebb. Édesen szuszog, álmában néha horkolni is szokott, igaz mindig felébredek rá, de egyáltalán nem zavar. Rájöttem, hogy mennyi arca van. Sokszor tipikus helyes srác, mikor mosolyog egyszerűen ellenállhatatlan, de mikor alszik, olyan, mint egy kisgyerek. Az összes arcát imádtam és most, hogy aludt nem tudtam levenni róla a szemem. Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire érte kaptam, hogy Harry ne keljen fel rá már késő volt.

-Ki volt az? -kérdezte fáradtan.
-Anyukád, de ez csak sms. 1 óra múlva reggeli -mondtam és visszabújtam a takaró alá.
-Hogy aludtál?
-Egész jól. És te?
-Én is, csak hiányolom, hogy nem használtuk ki tegnap a nagy ágyat, nem mintha otthon nem lenne nagy, de azért sajnálom.
-Bármikor bepótolhatjuk. -mondtam egyből.
-Akkor pótoljuk be mondjuk ... most. -még be sem fejezte a mondatot máris magára húzott. Soha nem tudtam neki ellenállni, nem mintha akartam volna.

Fél órával később...

-Ezt sosem fogom megunni. -jelentette ki kipirult arccal.

-Már tegnap mondtam, hogy perverz vagy. Nem változtatok a véleményemen. -mondtam felnevetve.

-Nem is mondtam, hogy nincs igazad, de készüljünk, mert anyu leveszi a fejem, ha késünk a közös reggeliről.  -gyorsan felvettük az első ruhát a bőröndünkből, én feldobtam egy kis alapozót és kihúztam a szempillám, majd az esküvő előtt ráérek sminkelni. Mikor leértünk már Anne és Robin ott voltak.

-Gemma és Des 1 perc és itt vannak. -mondta Anne, aki olyan szinten mosolygott, hogy csoda, hogy nem ért körbe a szája az egész fején. Tényleg csak egy perc telt el és a többiek is megjöttek.

-Harry drágám, hoznál egy kis narancslevet?

-Persze, hozzak még valamit?

-Nem köszönöm. -mosolygott rá Anne. Miután Harry elment Anne egyből megszólított.

-És, milyen menyasszonynak lenni?

-Ömm, furcsa. De jó. -mosolyogtam és biztos, hogy el is pirultam.

-Én tudtam, haha. -örvendezett Gemma.

-Csak annyi, hogy egy hónapja ismerjük egymást, nem akarom, hogy később rájöjjön, hogy elsiette ezt a lépést.

-Bree emiatt ne aggódj. Lehet, hogy egy hónap nem sok idő, de te nem ismerted Harryt ezelőtt. Megváltoztattad és csakis jó értelemben. Melletted egy másik ember lett. Ismerem a fiam, imád téged, azt mi láthatjuk csak, hogy mennyit változott, de bíznod kell benne.

-Én bízok benne, ha nem így lenne, akkor nemet mondtam volna, Anne.

-Tudom, Kicsim. -mosolygott vissza.

-Ajj Bree, annyira édesek voltatok tegnap. Felvettem az egészet, Harry megkért. Ha gondolod később megnézhetjük. -ajánlotta fel Gemma.

-Igen, azt nagyon szeretném. -egyeztem bele boldogan. Harry visszajött egy kis narancslével.

-Kicsim ezt megesszük ketten? Nagyon megkívántam. -tolt az orrom alá egy sütit.

-Tudod, hogy erre mindig rá tudsz venne.

-Nem csak erre. -tett egy hirtelen megjegyzést. Éreztem, hogy totál elpirulok, mert Anne egyből elmosolyodott Harry megjegyzésén. Csendben elkezdtem enni a kis sütit és nem gondolni az előbbire.

-Harry vettem neked valami cukit, csak valentín napon akartam odaadni, de meggondoltam magam. -mondta  Gemma.

*Harry Szemszöge*

Gemma elővett egy kis ajándék zacsit. Imádtam, amiket tőle kapok, mert mindig volt valami jelentősége. Nos igen most sem tévedett. Egy kis macit kaptam tőle, amire a szerelmem neve volt írva.

Megköszöntem neki, tényleg nagyon aranyos tőle. Breenek is tetszett, mert persze egyből megmutattam neki, és csinált is egy képet,amit egyből kitettem facebookra.  Végül anyu elmondta, hogy mikorra kell kész lennünk.

*Bridget szemszöge*

-Édeseim az esküvő 4 óra múlva kezdődik, szóval legkésőbb 3 óra múlva indulunk. Addigra készüljetek el. Harryvel gyorsan lezuhanyoztunk és összeszedtük az összes fontos ruhát és Gemmához indultunk. Kisminkeltem magam, amit Harry türelmesen végignézett, utána Gemmával megcsináltuk a hajunkat és végül felvettük a tökéletes ruhát. Én egy fekete ruhát vettem fel egy hozzá illő fekete cipővel.

-Csajok ez nem igazságos, szebbek vagytok a menyasszonynál.

-Melyiknél? -kérdezett vissza Gemma, mire Harry vágott egy fejet.

-Természetesen annál, aki 1,5 óra múlva férjhez megy.

-Aww, Harry, drága vagy. -adtam egy nagy puszit a szájára.
-Te meg totál szexi. -harapott az ajkába.
-Tudom, hogy mini meg minden, de Harry kérlek, ne előttem vetkőztesd le szemmel. -mondta egyből Gemma.
-Bocsi. -mosolyodott el. A szálloda bejáratánál találkoztunk a többiekkel és elindultunk az esküvőre.

34. fejezet - Hello Párizs

Február 1.-2.

Harry szülinapja után már csak egy dolgot vártunk jobban, a pénteket, hogy végre Párizsba utazzunk. Egész csütörtök este pakolásztunk és igaz úgy volt, hogy pénteken még bemegyünk a suliba, de mivel csak délelőttre tudtunk repülőjegyet foglalni, azért ez a terv elmaradt.

Február 3. 

Reggel korán kerültünk, gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk a reptérre Annel, Gemmával és Robinnal együtt. Des majd csak Párizsban csatlakozik hozzánk. Az út szerencsére gyorsan eltelt, Harry elszórakozhatott. Egész végig buta vicceket mesélt, igaz a fele nem is volt vicces, de én mindet imádtam.

Ahogy eljöttük a reptérről elmentünk a szállodába, hogy lepakoljuk a cuccainkat. Mivel Harrynek és nekem külön szobánk volt mi külön kerestük meg a saját szobánkat.

-Hmmm, még szerencse, hogy nagy az ágy. -állapította meg Harry.

-Te komolyan perverz vagy. 

-Tudom, egy perc és jövök csak beszélnem kell Gemmával.

*Harry szemszöge*

Felhívtam Gemmát, hogy hol a szobája, miután megmondta gyorsan megkerestem és hozzá is kezdtem.

-Gemma szükségem van a tanácsodra. -kezdtem bele.

-Breevel kapcsolatban?

-Igen.

-Na mond. -ült le az ágyra. Mellé ültem és elővettem egy kis dobozt. Gemma egyből rájött, hogy mi van benne.

-Ó te jó ég! Harry ennyire? -kérdezte közben belepillantott a kis dobozta.

-Gemma ő az életem és ezt szeretném, hogy tudja.

-Én igent mondanék. Szerintem ő is azt fog. Észrevetted, hogy az összes hülye vicceden nevetett a gépen. Láttam, hogy volt, ami igaz nem tetszett neki, de azokon is nevetett Harry, mert szeret.

-Köszönöm, szeretlek. -öletem meg. Fellelkesülve visszamentem Breehez. Út közben a szálloda virágosánál vettem egy rózsát. Mikor a szobába értem Bree nem volt sehol, így volt alkalmam eldugni a kis dobozkát, hogy még véletlenül se lássa meg. Mikor betoppant a szobába épp az orromhoz emeltem a rózsát, hogy beszívjam az illatát. Ő is észrevette. Ránéztem és pár komoly pillantás után rámosolyogtam és odasétáltam hozzá megcsókoltam és odaadtam neki a rózsát.

-Miért kapom? -kérdezte elpirulva.

-Kell hozzá ok? Csak úgy, mert szeretlek. -mondtam egyszerűen.

-Köszönöm, drága vagy. -mondta és adott egy puszit a szám szélére. -Mennünk kell, anyukád várásnézést akar most azonnal.

-Oké. -egyeztem bele és elindultam Bree után. El kell ismernem Párizs pont olyan gyönyörű, mint amire emlékeztem. Jártam már itt korábban is, de akkor más szemmel láttam a várost. Elépesztő, hogy Bree milyen csodálattal élt meg minden másodpercet, amit ebben a városban tölthetett. Más sötétedett és a fényeket is felkapcsoltak, ami külön tetszett neki. Nem véletlen, hogy az Eiffel tornyot hagytuk utoljára.

 

Mivel éjfélig fel lehetett menni, úgy eldöntöttük, hogy utoljára hagyjuk. Sorban álltunk és mikor végre a lifthez jutottunk kattogni kezdett az agyam. Csak a nyaralás alatt akartam megkérni, de eszembe jutott, hogy végül is Párizs lenne a legalkalmasabb. Jeleztem Gemmának, hogy most megteszem és megkértem, hogy mindenképp vegye fel videóra, hogy megmaradjon emléknek. 

A torony tetején Bree csodálkozva nézte a várost a vékony üvegfal mögül. Szerencsére tömeg sem volt, így könnyen körbe lehetett járni a kis termet. Gemma jelezte, hogy készen áll és erre anyuék is felfigyeltek és értetlenül néztek, hogy mire készülök. Hirtelen Bree elé álltam letérdeztem és éreztem magamon az összes körülöttünk lévő turista tekintetét. Bree tekintete égető volt, de leginkább meglepett.

-Szóval. -kezdtem bele. -Nem készültem nagy szavakkal. -előhúztam a kis dobozt és folytattam.

-Csak szeretném, hogy tudd, hogy ez a kis idő, amit eddig együtt töltöttünk nekem nem elég. Te vagy az életem és őszintén remélem, hogy ezt te is így gondold. Annyi a lényeg, hogy szeretlek. Szeretem mikor reggel mellettem ébredsz, hogy a ruháimban mászkálsz otthon, a nevetésed, ahogy kiejted a nevem, egyszóval mindent. -láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe mire elmosolyodtam. -Egy kérdésem van csak hozzád. Boldoggá tennél azzal, hogy hozzám jössz? -mondtam ki végül. Bree szótlanul állt előttem, annyira édes volt, azt sem tudta, hogy mit mondjon. Páran odaszóltak, hogy mondjon igent mire csak elmosolyodott. Láttam a boldogságot az arcán, de mivel még mindig nem mondott semmit, nem voltam biztos a dolgomban.

-Mond már! -szólt hozzá  7-8 év körüli kislány.  Bree ránézett aztán vissza rám és szó nyitotta a száját.

-Igen. -suttogta olyan halkan, hogy rajtam kívül senki nem hallotta. Néztek is értetlenül, de mikor felpattantam, felkaptam és forogni kezdtem vele mindenki tapsikolni és éljenezni kezdett. Mikor Gemmára néztem láttam, hogy még mindig szorgosan minket vesz a telefonja kamerájával.

Szeretlek. -mondtam halkan és megcsókoltam a menyasszonyomat. Nehezen érhetően ő is motyogott egy szeretleket, de láttam rajta, hogy azt sem tudja, hogy hol van. Felhúztam a kis gyűrűt mire mindenki megint tapsolni kezdett. Miután mindenki magához tért, legfőképpen én és Bree, elbatyogtunk a lifthez és lementünk a toronyból. A hotelhez vezető út leginkább csendben telt. Láttam, hogy Bree folyton a kis gyűrűt nézi és mosolyog. Persze, hogy örültem a reakciójának, így már biztos volt a siker.

A szállodában elköszöntünk anyuéktól és kéz a kézben sétáltunk el a mi szobánkig. Bree épp Mollyékkal beszélt telefonon és mondta, hogy valami fontos történt, de majd csak akkor mondja el, ha haza értünk. Miután letette a telefont bekapcsoltam egy szép lassú dalt. 

-Táncolnál velem? -nyújtottam felé a kezem. -válaszként csak rám mosolygott és odanyújtotta nekem a kezét. 

A legtöbb embernek csöpögős lenne, amit most csinálunk, de tudom, hogy nekünk ez nagyon sokat jelent. Még 2 hónapja sem ismerem ezt a lányt, de tudom, hogy ő kell nekem.

Mivel holnap még vár ránk egy esküvő, így egy-egy zuhanyzás után elmentünk lefeküdni, hogy kipihenjük magunkat.

33. fejezet - Csipke szülinapra

Február 1.

Reggel igyekeztem Harry előtt felkelni, hogy eltudjam hozni otthonról az ajándékát, mielőtt felkelne. Mikor visszaértem még aludt szóval sikeresnek tudtam el a dolgot. Anne és Gemma már rendezkedtek a konyhában, kb 100 embernek elég sütit sütöttek és közben Harry apukája is megjött.

-Ááá, mindig is tudtam, hogy remek ízlése van a fiamnak. -mondta büszkén.
-Akkor ebben rád ütött. -mondtam vissza egyből.
-Nagyon örülök, hogy végre látlak Drágám, Harry nagyon sokat mesélt már rólad.
-Én is örülök Des, de nem is tudtam, hogy jössz. Harry nagyon örülni fog.
-Igen, direkt beadtuk neki, hogy nem tudok eljönni. Remélem is , hogy örülni fog. -rámosolyogtam és segített nekem összepakolni Harry ajándékokat.  Mikor végeztük Harry kómásan kászálódott ki a szobából. Mindenki egyből letámadta, hogy boldog szülinapot kívánjon neki. Mikor végre meglátta Dest tényleg nagyon örült neki. Imádtam mikor ilyen boldog volt. Én a végén köszöntöttem fel, hagytam kiélvezkedni a rokonokat.

-Még egyszer boldog szülinapot. -mondtam és hozzábújtam ő pedig jó szorosan magához ölelt.
-Már a kezdés is tökéletes volt. -mondta úgy, hogy csak én halljam. Harry megkapta az ajándékait és én is odaadtam az enyémet.

-Említetted, hogy szeretnél egy új gitárt, gondoltam nem nyúlhatok nagyon mellé, ha nélküled intézem a dolgot.
-Nagyon tetszik, Bree. Köszönöm. -mondta édesen mosolyogva és adott egy puszit a szám szélére.
-Ohh, Harry azt léci ne nyisd ki csak ha egyedül leszel.
-Huhh de titokzatos. -mivel nem nagyon akart várni, így megindult a kis dobozzal és bement vele a szobájába, hogy ott nézze meg.

*Harry szemszöge*

Kinyitottam a kis fekete ajándékdobozt és egy fekete csipkés fehérnemű szettet találtam benne. Egyből értettem a célzást. Igaz, hogy kiakartam élvezni a szülinapomat, de lett rá okom, hogy várjam az estét.

*Bridget szemszöge*

Harry a lehető legnagyobb vigyorral az arcán sétált vissza a nappaliba. Rám kacsintott és adott egy puszit a fülem mögé.

-Alig várom, hogy lássam rajtad. -suttogta a fülembe.

-Ezt reméltem is. -mondtam egyből.

-Miről nem lehet tudnunk? -kérdezte Gemma kíváncsian.

-Gemma, ha te is észrevetted, hogy nem lehet róla tudnod, miért kérdezed meg? -Gemma válaszként ráfintorgott, mire Harry hangosan elnevette magát. Közben Vicky és Niall is odaadta az ajándékokat, amiknek Harry szintén nagyon örült.

-Uhh anyuék is szeretnének meglepni, 1 óra és itt vannak, most írtak sms-t.

-Oké. -mosolygott rám kedvesen. Az egy óra gyorsan elrepült és anyuék is megjöttek. Az ajándékuk egy két főre szóló wellness hétvége volt és természetesen az én nevem szerepelt Harry neve mellett.

-Édesek vagytok Kim, köszönöm. -ölelte meg Harry anyut és apát. Anya szokás szerint olvadozott pár kört Harrytől, amit mindenki észrevett. 

-Fiam az már biztos, hogy az anyós jelölteddel nem lesz gond. -jegyezte meg Des, amin mindenki nagyon jót nevetett.

-A fiad egy tündér, el sem tudnék mást képzelni a lányom mellé. -folytatta anya. Annéknek hála egy hatalmas szülinapi ebéddel koronáztuk meg a napot. A délután  vidáman telt, főleg, hogy egyedül én tudtam Harry izgatottságának az okát. Este még elmentünk bulizni, Harry ragaszkodott hozzá, hogy a ruhám alá már az ajándékát vegyem fel. 

-Nézed, ahogy felöltözök?

-Naná, annál nagyobb élvezet lesz vetkőztetni.

-Bolond vagy. -nevettem.

-Lehet, de hogy húzod az agyam az még ennél is biztosabb. -ráhagytam végül is volt benne valami. Harryvel kicsit hamarabb leléptünk a buliból, ahhoz képet, hogy az ő szülinapi bulija volt. Élvezettel kapta meg a kis ajándékát.

32. fejezet - Boldog szülinapot!

Január 31.

Reggel az ébresztőóra ismerős utálatos hangjára keltünk. A sulit alig bírtam ki, holnap lesz Harry szülinapja és még egy csomó mindent el kell intéztem. Nem vártam meg Harryt, hogy együtt jöjjünk el az edzés után, ami nem is baj, így legalább nem húzta az előkészületi időmet. Gyorsan elmentem Harry ajándékáért, amit már régebben megrendeltem és elmentem a tortájáért is. Remélem minden nagyon fog neki tetszeni. Már alig várom a holnapot.

-Mikor jössz, Kicsim? -szólt a telefonba.
-Harry még csak este 10 van, hova rohanunk?
-Jó csak gondoltam itt aludhatnál, le sem kellene feküdnünk a szülinapomig.
-De alapból úgy volt, hogy nálad alszom, nem értelek.
-Jó csak gyere már.
-Úgy volt, hogy csak 11-re megyek, Harry.
-Oké, tudom, csak szeretném, ha hamarabb jönnél, ha tudsz. Na? -tudta, hogy úgysem tudok ellen állni neki és úgyis átmegyek hamarabb, ha megkér rá.
-Oké, akkor 10 perc és indulok. Az ajándékod nem viszem, hogy ne tudd meglesni.
-Rendben, a lényeg, hogy magadat hozd.
-Jól van indulok.
-Várlak. -letettem a telefont és gyorsan átöltöztem. Betettem egy pár dolgot, amire szükségem lehet és elindultam Harryhez.

-Azt hitem már sosem érsz ide. -nyitotta ki az ajtót és szó szerint berángatott rajta.
-Hol vannak a többiek? Anyudék, Gemma, Niallék?
-Az mindegy, a lényeg, hogy csak egyedül vagyunk. -mondta mosolyogva.
-Nem is baj, rég voltunk kettesben. Elmegyek lezuhanyzom és a tiéd vagyok
-Hmm, ez jól hangzik. -vágtam egy dili vagy fejet és elmentem zuhanyozni. Gyorsan megtörölköztem, magamra kaptam egy fekete tangát, egy alvópólót és befészkeltem magam a paplan alá. Harry bebújt a paplan alá, felhúzta a pólómat és a hasamat kezdte puszilgatni.

-Mit művelsz Styles? -kérdeztem nevetve.
-Épp a barátnőmet kényeztetem bár megjegyzem mivel épp pár óra múlva lesz a szülinapom ennek fordítva kellene lennie, de nekem így is jó. -dünnyögte a paplan alatt. Megfogta a derekam, felhúzott és felültetett az ágyon. Kapkodva levette rólam a pólómat, majd visszafektetett. -Nem fázol? -kérdezte. Megráztam a fejem, hogy nem és levette rólunk a paplant. Harry az ajkát harapdálta miközben végignézett rajtam és megszabadított a picike anyagdarabtól.

Az ajkaival és az ujjaival kényeztetett, már épp éreztem, hogy közel járok a csúcshoz mikor abba hagyta  és az ölébe húzott. Nem volt rá szükség, hogy én is kényeztessem őt, mire magára vont már teljesen kész volt. 

Mozogni kezdtem rajta és a kis kimaradás után újra éreztem, hogy közel járok. Mikor bár nagyon közel voltam két kézzel a tarkójához nyúltam és ez egyik kezemmel tartottam magam a másikkal pedig a hajába markoltam.

-Haa-Harry! -kiáltottam a nevét mikor a csúcsra értem. Mintha a neve lett volna a varázs szó, Harry is elment. Egy kis ideig még az ölében ültem. A nyakam és a szám  csókolta, majd maga mellé fektetett. Felkaptam a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. Láttam, hogy még egy perc van Harry szülinapjáig. Ő nem vette észre, hogy mennyi az idő. Mikor Február elseje lett a mellkasára feküdtem

Február 1.

-Boldog szülinapot. -mondtam kedvesen és adtam az orra hegyére egy puszit.
-Köszönöm kicsim. -mondta fáradt mosollyal az arcán. A meghitt pillanatunkat pár éjféli szülinapi sms-s zavarta meg, de a harmadik után Harry megunta és kikapcsolta a telefonját. Visszabújt hozzám, a mellkasomra feküdt és hagyta, hogy a hátát simogassam. Néha jólesően hmm-ögött egyet és adott egy puszit oda épp, ahol ért. Belefúrta a hajamba az arcát és elaludt. Álmában édesen szuszogott. A haját simogattam miközben aludt. Már vagy egy óra eltelt mióta elaludt....

-Te miért nem alszol? -emelte az arcom felé az övét.
-Nem tudtam, de kezdek már álmosodni. -mondtam mosolyogva. Felhúzódott a saját párájára és magához vont. Végül a mellkasán aludtam el.

31. fejezet - Megmentelek!

Január 30. - Hétfő késő este

*Harry Szemszöge*

Édesek vagytok! -jelentette ki Vicky. -Bree hidd el tudsz valamit, ha meg tudtad ennyi ideig tartani ezt a srácot. Volt annyi csaja, mint égen a csillag, de egy sem tartott egy hétnél tovább. -mondta vidáman.
-Vicky, muszáj ezt? -kérdeztem.
-Bocs Hazza, de nem mondhatod, hogy nincs igazam. -mondta egyszerűen. Éreztem, hogy Breenek kicsit kellemetlen ez az egész, ezért mondtam neki, hogy menjen be a szobába és várjon meg ott.

-Ne már Vicky, elveszed tőlem a kedvét. Szeretem ezt a lányt és nem akarom, hogy a múltam miatt féljem tőlem.
-Milyen múltad Harry? Nem egészen 2 hónapja még vígan megdugtál minden helyes csajt.
-De ő nem ilyen, értsd már meg, Vicky. -már kicsit kiabálva mondtam.
-Harry nekem mindegy, de szeretlek és szeretném, ha boldog lennél.
-Mellette az vagyok. -mosolyodtam el és közelebb mentem hozzá, hogy megöleljem. Viszonozta az ölelésem. Adtam neki egy puszit és folytattam. -Megyek, mert vár. Ne zavarjatok. -jelentettem ki egyértelműen.
-Nem állt szándékunkban, Hazza. -mosolygott rám vissza. -Érezzétek jól magatokat.
-Meglesz.  -mondtam. -Jó éjt.
-Neked is Harry. -nyomtam az arcára még egy puszit és bementem Breehez, aki az ajtó mellett ült a földön.

-Kicsim, baj van? -jó tudom ez hülye kérdés volt, de láthatóan el volt kenődve. -Hallottad igaz?
-Igen Harry, hallottam. -mondta közben a földet nézte. Leguggoltam hozzá és úgy folytattam.
-Jó én tudom, hogy rossz ezt neked hallani, főleg, hogy nem is először jegyezték meg előtted, de már nem olyan vagyok, Bree. Megváltoztattál. Szeretlek.
-Azt is hallottam, Harry. -mosolygott rám. -Csak akkor is ... szóval, hogy eddig azt hittem, hogy nem akarom tudni, de talán mégis.. jó mindegy, inkább hagyjuk.
-Nem, nem hagyjuk. Mit szeretnél tudni Megígérem, hogy őszinte leszek.
-Harry hagyjuk, inkább nem akarom tudni. Azt hiszem.
-Ez nem volt valami meggyőző, de ahogy akarod. -felálltam és felhúztam magam után. Megfogtam mindkét kezét és tenyérrel a mellkasomra helyeztem. -Bree, akármennyien voltak, nem szerettem őket, érted?
-Elhiszem. -mosolygott rám. -Én csak ..
-Csak mi? -kérdeztem rá egyből.
-Nem akarom, hogy majd itt is jöjjön egy másik lány, meg egy másik, Harry.
-Nem fog jönni másik lány, mert itt vagy te nekem. -mondtam neki mosolyogva. Magamhoz húztam és megöleltem. Pár percig így álltunk, majd az állánál felemelve a fejét megcsókoltam. Bree egyből visszacsókolt, úgy éreztem már nem mérges rám, vagy szomorú, nem is tudom, melyik volt a kettő közül.

-Elmegyek lezuhanyozni. -jelentette be mosolyogva. Ahogy kimondta már lépett is be a fürdőszobába. Míg lezuhanyzott felkaptam egy pólót, mert kicsit fáztam és nézem a tévét, vagyis nézem volna, de Bree sikoltása megakadályozott benne.
-Haaarry! Harry Segíts. Gyere kérlek. -kiabálta, én pedig egyből kipattantam az ágyból és rohantam. Persze, hogy azt hittem, hogy valami nagy baj történt. Mikor bementem Bree remegve állt a fürdő sarkában és egy pontot nézett a fürdő másik felén. Odanéztem és egy fél tenyérnyi méretű pókot láttam a mosógépen.
-Komolyan emiatt rémisztettél halálra? -kérdeztem nevetve.
-Harry üsd le vagy vidd ki innen vagy csinálj vele, amit akarsz csak légyszíves takarítsd el innen.
-Mit kapok a megmentésedért? -kérdeztem a szemöldökömet felhúzva.
-Akármit csak kérlek tüntesd el. -kérlelt tovább.
-Szavadon foglak. -mondtam mosolyogva és fogtam egy zacsit, beletettem a pókot és az ablaknál kiráztam a zacsiból. Visszamentem Breehez és folytattam. -A lakás póktalanítva. -mondtam nevetve.
-Nem vicces. -vágott hozzám egy törölközőt. -Nagyon félek tőlük, Harry.
-Megvédelek, minden ronda póktól és miegyébtől, ha szükséges. -mondtam és közelebb léptem hozzá.
-Reméltem is. -mondta édesen és adott egy rövid puszit a számra. Kitessékelt a fürdőből és átöltözött. Egy pici bugyiban és egy szűk pólóban feküdt be mellém, ami szinte, mint látni engedett. Mindegy, tartottam magam hozzá, hogy nem leszek erőszakos, így nem kezdeményeztem. Kikapcsoltam a tv-t és csak beszélgettünk. Niallről és Vickyről meséltem neki. Elmondtam, hogy Niallel már barátok vagyunk mióta csak az eszemet tudom és, hogy Vickyvel már 2 éve együtt vannak és, hogy Niall már a lánykérést tervezi, persze hatalmas titokban. Míg mesélgettem neki a kint lévő puha bőrt simogattam az oldalán, mivel a pólója felcsúszott, így könnyen hozzá jutottam.

A kezemet előrecsúsztattam a hasán és megfogtam alul a derekát. Magam felé fordítottam és megcsókoltam. A felül lévő lábát magamra húztam, így teljesen hozzá simultam. Bree belemarkolt a pólóm szélébe és kicsit ráharapott az alsó ajkamra majd elmosolyodott. Ezután a kis kezével belemarkolt a fenekembe, mire felnyögtem egy kicsit. 

-Pár óra telt el azóta és már vadulsz? -kérdeztem nevetve. Adtam még egy, meg még egy, meg még úgy 100 apró puszit az arcára, utána szorosan hozzám bújt. Beszélhettem én hozzá, de már nem figyelt. Kis idő elteltével el is aludt.

30. fejezet - Váratlan vendégek

Január 30. - Hétfő délután/este

*Harry szemszöge*

Mivel Bree még aludt, így én is tovább pihentem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy magára húzza a takarót és lábujjhegyen próbál kiosonni, mivel azt hitte, hogy még alszom. Nem vette észre, hogy ébren vagyok csak mikor megfordult, hogy rám nézzen. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok hirtelen visszarántottam magamhoz és ráfeküdtem, hogy mozdulni se tudjon.

-Harry szeretnék lezuhanyozni, a szüleid bármikor hazaérhetnek. -mondta kiskutya szemekkel. -Meg szeretnék felöltözni. -jelentette ki.
-Szóval nincs rajtad ruha? Sajnos nem hiszem le, ezért ellenőriznem kell. -mondtam nevetve. Megemeltem a mellkasán a takarót és benéztem alá. -Csak ugyan nincs, de engem nem zavar. -közöltem egyszerűen. Breenek sikerült lefejtenie magáról és elment zuhanyozni. Felvettem én is szürke melegítőnadrágot. Mikor kijött egy csini fehérnemű szett volt rajta és egy fehér ing, amit még tegnap tettem a mosógépre.

-Kicsim van ezer felsőm, biztos az ing kell?
-Most miért? Nem tetszik?
-Oh, dehogynem. -felkaptam és pörögtem vele egyet.

 

-Harry tegyél le! -mondta nevetve. -ahogy letettem megindult és kiviharzott a szobából. Utána mentem, mert szólni akartam, hogy anyuék itthon vannak, de erre ő is rájött. Zavarában köszönt ugyan anyunak, de egyből visszarohant a szobámba. Anyu elmosolyodott és megrázta a fejét, visszamosolyogtam és Bree után mentem.

-Basszus, ez nagyon ciki volt. -temette az kezébe az arcát.
-Nem volt ciki, egyszer ennek is el kellett jönnie és azok után milyen voltam vidd el még örül is neki.
-Jó mindegy, inkább felveszek valamit. -levette az ingem és a szék támlájára dobta. Nem fogtam vissza magam, eldöntöttem az ágyon és puszilgatni kezdtem.
-Harry ne! Anne minden hallani fog! -mondta Bree kicsit tiltakozóan, de nem hallgattam rá.  Elkezdtem lefelé csókolgatni a mellkasán és a hasán és már ő sem ellenkezett.

 

A pillanatot nem a csengő, hanem anyu kiabálása zavarta meg.

-Harry kinyitnád? Nem érek rá.

-Igen, nyitom. -kiabáltam vissza. -Maradj így, egy perc és itt vagyok. Kimásztam Bree mellől és elmentem ajtót nyitni. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam Niallt.

-Haver! Már be sem hívsz? -kérdezte egyből.

-De gyere, csak meglepődtem. Nem úgy volt, hogy majd később jössz?

-Gondoltam nem hagyom ki a legjobb barátom szülinapját.

-Örülök, hogy itt vagy, Vicky?

-Ő izé, kint telefonál. A legjobb barátnője pasiválságban szenved. -ahogy ezt Niall kimondta Vicky is betoppant. 

-Harry! -indult felém széttárt karokkal. Egyből megölelgettem. Imádtam Vickyt, olyan volt mintha a testvérem lenne. 

-Ajj, de jó látni téged. -mondtam és még jobban megölelgettem Vickyt.

-Kössz, hogy örülsz nekem haver. -mondta Niall kicsit sértődöttem.

-Tudod, hogy örülök neked, de ő lány.

-Látom még mindig szeretsz meztelenkedni Hazza. -mondta Vicky nevetve.

-Ne már, nem is vagyok meztelen. Na mindegy, gyertek beljebb. Vickynek segítettem bepakolni a cuccait. Mikor a nappaliba értem Bree jött éppen ki a szobából. Egy régi pólóm volt rajta, ami combközépig ért neki. Mikor  megláttam csak arra tudtam gondolni, hogy "kössz Niall, pedig már épp belejöttünk".

-Kicsim, ő itt Niall és Vicky, tudod, ők jelöltek be, meg velük megyünk majd.. -nem mondtam végig. Bree kedvesen köszönt nekik, bár kicsit láttam rajta, hogy megvan szeppenve, igaz nem értettem miért. Bátorítónak mellé álltam, megfogtam a kezét és finoman megszorítottam. Anyu megmutatta Nialléknak  vendégszobát, így kettesben maradtunk.

-Aranyosak majd meglátod. -mondtam kedvesen.

-Azok, persze, de mindig ilyen rosszkor érkeznek? -nem bírtam, hogy ne nevessek a kérdésén.

-Nem, csak most. Majd bepótoljuk. -nyomtam egy nagy puszit az arcára, de Vicky megzavart minket.