30. fejezet - Váratlan vendégek

Január 30. - Hétfő délután/este

*Harry szemszöge*

Mivel Bree még aludt, így én is tovább pihentem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy magára húzza a takarót és lábujjhegyen próbál kiosonni, mivel azt hitte, hogy még alszom. Nem vette észre, hogy ébren vagyok csak mikor megfordult, hogy rám nézzen. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok hirtelen visszarántottam magamhoz és ráfeküdtem, hogy mozdulni se tudjon.

-Harry szeretnék lezuhanyozni, a szüleid bármikor hazaérhetnek. -mondta kiskutya szemekkel. -Meg szeretnék felöltözni. -jelentette ki.
-Szóval nincs rajtad ruha? Sajnos nem hiszem le, ezért ellenőriznem kell. -mondtam nevetve. Megemeltem a mellkasán a takarót és benéztem alá. -Csak ugyan nincs, de engem nem zavar. -közöltem egyszerűen. Breenek sikerült lefejtenie magáról és elment zuhanyozni. Felvettem én is szürke melegítőnadrágot. Mikor kijött egy csini fehérnemű szett volt rajta és egy fehér ing, amit még tegnap tettem a mosógépre.

-Kicsim van ezer felsőm, biztos az ing kell?
-Most miért? Nem tetszik?
-Oh, dehogynem. -felkaptam és pörögtem vele egyet.

 

-Harry tegyél le! -mondta nevetve. -ahogy letettem megindult és kiviharzott a szobából. Utána mentem, mert szólni akartam, hogy anyuék itthon vannak, de erre ő is rájött. Zavarában köszönt ugyan anyunak, de egyből visszarohant a szobámba. Anyu elmosolyodott és megrázta a fejét, visszamosolyogtam és Bree után mentem.

-Basszus, ez nagyon ciki volt. -temette az kezébe az arcát.
-Nem volt ciki, egyszer ennek is el kellett jönnie és azok után milyen voltam vidd el még örül is neki.
-Jó mindegy, inkább felveszek valamit. -levette az ingem és a szék támlájára dobta. Nem fogtam vissza magam, eldöntöttem az ágyon és puszilgatni kezdtem.
-Harry ne! Anne minden hallani fog! -mondta Bree kicsit tiltakozóan, de nem hallgattam rá.  Elkezdtem lefelé csókolgatni a mellkasán és a hasán és már ő sem ellenkezett.

 

A pillanatot nem a csengő, hanem anyu kiabálása zavarta meg.

-Harry kinyitnád? Nem érek rá.

-Igen, nyitom. -kiabáltam vissza. -Maradj így, egy perc és itt vagyok. Kimásztam Bree mellől és elmentem ajtót nyitni. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam Niallt.

-Haver! Már be sem hívsz? -kérdezte egyből.

-De gyere, csak meglepődtem. Nem úgy volt, hogy majd később jössz?

-Gondoltam nem hagyom ki a legjobb barátom szülinapját.

-Örülök, hogy itt vagy, Vicky?

-Ő izé, kint telefonál. A legjobb barátnője pasiválságban szenved. -ahogy ezt Niall kimondta Vicky is betoppant. 

-Harry! -indult felém széttárt karokkal. Egyből megölelgettem. Imádtam Vickyt, olyan volt mintha a testvérem lenne. 

-Ajj, de jó látni téged. -mondtam és még jobban megölelgettem Vickyt.

-Kössz, hogy örülsz nekem haver. -mondta Niall kicsit sértődöttem.

-Tudod, hogy örülök neked, de ő lány.

-Látom még mindig szeretsz meztelenkedni Hazza. -mondta Vicky nevetve.

-Ne már, nem is vagyok meztelen. Na mindegy, gyertek beljebb. Vickynek segítettem bepakolni a cuccait. Mikor a nappaliba értem Bree jött éppen ki a szobából. Egy régi pólóm volt rajta, ami combközépig ért neki. Mikor  megláttam csak arra tudtam gondolni, hogy "kössz Niall, pedig már épp belejöttünk".

-Kicsim, ő itt Niall és Vicky, tudod, ők jelöltek be, meg velük megyünk majd.. -nem mondtam végig. Bree kedvesen köszönt nekik, bár kicsit láttam rajta, hogy megvan szeppenve, igaz nem értettem miért. Bátorítónak mellé álltam, megfogtam a kezét és finoman megszorítottam. Anyu megmutatta Nialléknak  vendégszobát, így kettesben maradtunk.

-Aranyosak majd meglátod. -mondtam kedvesen.

-Azok, persze, de mindig ilyen rosszkor érkeznek? -nem bírtam, hogy ne nevessek a kérdésén.

-Nem, csak most. Majd bepótoljuk. -nyomtam egy nagy puszit az arcára, de Vicky megzavart minket.