31. fejezet - Megmentelek!

Január 30. - Hétfő késő este

*Harry Szemszöge*

Édesek vagytok! -jelentette ki Vicky. -Bree hidd el tudsz valamit, ha meg tudtad ennyi ideig tartani ezt a srácot. Volt annyi csaja, mint égen a csillag, de egy sem tartott egy hétnél tovább. -mondta vidáman.
-Vicky, muszáj ezt? -kérdeztem.
-Bocs Hazza, de nem mondhatod, hogy nincs igazam. -mondta egyszerűen. Éreztem, hogy Breenek kicsit kellemetlen ez az egész, ezért mondtam neki, hogy menjen be a szobába és várjon meg ott.

-Ne már Vicky, elveszed tőlem a kedvét. Szeretem ezt a lányt és nem akarom, hogy a múltam miatt féljem tőlem.
-Milyen múltad Harry? Nem egészen 2 hónapja még vígan megdugtál minden helyes csajt.
-De ő nem ilyen, értsd már meg, Vicky. -már kicsit kiabálva mondtam.
-Harry nekem mindegy, de szeretlek és szeretném, ha boldog lennél.
-Mellette az vagyok. -mosolyodtam el és közelebb mentem hozzá, hogy megöleljem. Viszonozta az ölelésem. Adtam neki egy puszit és folytattam. -Megyek, mert vár. Ne zavarjatok. -jelentettem ki egyértelműen.
-Nem állt szándékunkban, Hazza. -mosolygott rám vissza. -Érezzétek jól magatokat.
-Meglesz.  -mondtam. -Jó éjt.
-Neked is Harry. -nyomtam az arcára még egy puszit és bementem Breehez, aki az ajtó mellett ült a földön.

-Kicsim, baj van? -jó tudom ez hülye kérdés volt, de láthatóan el volt kenődve. -Hallottad igaz?
-Igen Harry, hallottam. -mondta közben a földet nézte. Leguggoltam hozzá és úgy folytattam.
-Jó én tudom, hogy rossz ezt neked hallani, főleg, hogy nem is először jegyezték meg előtted, de már nem olyan vagyok, Bree. Megváltoztattál. Szeretlek.
-Azt is hallottam, Harry. -mosolygott rám. -Csak akkor is ... szóval, hogy eddig azt hittem, hogy nem akarom tudni, de talán mégis.. jó mindegy, inkább hagyjuk.
-Nem, nem hagyjuk. Mit szeretnél tudni Megígérem, hogy őszinte leszek.
-Harry hagyjuk, inkább nem akarom tudni. Azt hiszem.
-Ez nem volt valami meggyőző, de ahogy akarod. -felálltam és felhúztam magam után. Megfogtam mindkét kezét és tenyérrel a mellkasomra helyeztem. -Bree, akármennyien voltak, nem szerettem őket, érted?
-Elhiszem. -mosolygott rám. -Én csak ..
-Csak mi? -kérdeztem rá egyből.
-Nem akarom, hogy majd itt is jöjjön egy másik lány, meg egy másik, Harry.
-Nem fog jönni másik lány, mert itt vagy te nekem. -mondtam neki mosolyogva. Magamhoz húztam és megöleltem. Pár percig így álltunk, majd az állánál felemelve a fejét megcsókoltam. Bree egyből visszacsókolt, úgy éreztem már nem mérges rám, vagy szomorú, nem is tudom, melyik volt a kettő közül.

-Elmegyek lezuhanyozni. -jelentette be mosolyogva. Ahogy kimondta már lépett is be a fürdőszobába. Míg lezuhanyzott felkaptam egy pólót, mert kicsit fáztam és nézem a tévét, vagyis nézem volna, de Bree sikoltása megakadályozott benne.
-Haaarry! Harry Segíts. Gyere kérlek. -kiabálta, én pedig egyből kipattantam az ágyból és rohantam. Persze, hogy azt hittem, hogy valami nagy baj történt. Mikor bementem Bree remegve állt a fürdő sarkában és egy pontot nézett a fürdő másik felén. Odanéztem és egy fél tenyérnyi méretű pókot láttam a mosógépen.
-Komolyan emiatt rémisztettél halálra? -kérdeztem nevetve.
-Harry üsd le vagy vidd ki innen vagy csinálj vele, amit akarsz csak légyszíves takarítsd el innen.
-Mit kapok a megmentésedért? -kérdeztem a szemöldökömet felhúzva.
-Akármit csak kérlek tüntesd el. -kérlelt tovább.
-Szavadon foglak. -mondtam mosolyogva és fogtam egy zacsit, beletettem a pókot és az ablaknál kiráztam a zacsiból. Visszamentem Breehez és folytattam. -A lakás póktalanítva. -mondtam nevetve.
-Nem vicces. -vágott hozzám egy törölközőt. -Nagyon félek tőlük, Harry.
-Megvédelek, minden ronda póktól és miegyébtől, ha szükséges. -mondtam és közelebb léptem hozzá.
-Reméltem is. -mondta édesen és adott egy rövid puszit a számra. Kitessékelt a fürdőből és átöltözött. Egy pici bugyiban és egy szűk pólóban feküdt be mellém, ami szinte, mint látni engedett. Mindegy, tartottam magam hozzá, hogy nem leszek erőszakos, így nem kezdeményeztem. Kikapcsoltam a tv-t és csak beszélgettünk. Niallről és Vickyről meséltem neki. Elmondtam, hogy Niallel már barátok vagyunk mióta csak az eszemet tudom és, hogy Vickyvel már 2 éve együtt vannak és, hogy Niall már a lánykérést tervezi, persze hatalmas titokban. Míg mesélgettem neki a kint lévő puha bőrt simogattam az oldalán, mivel a pólója felcsúszott, így könnyen hozzá jutottam.

A kezemet előrecsúsztattam a hasán és megfogtam alul a derekát. Magam felé fordítottam és megcsókoltam. A felül lévő lábát magamra húztam, így teljesen hozzá simultam. Bree belemarkolt a pólóm szélébe és kicsit ráharapott az alsó ajkamra majd elmosolyodott. Ezután a kis kezével belemarkolt a fenekembe, mire felnyögtem egy kicsit. 

-Pár óra telt el azóta és már vadulsz? -kérdeztem nevetve. Adtam még egy, meg még egy, meg még úgy 100 apró puszit az arcára, utána szorosan hozzám bújt. Beszélhettem én hozzá, de már nem figyelt. Kis idő elteltével el is aludt.