34. fejezet - Hello Párizs

Február 1.-2.

Harry szülinapja után már csak egy dolgot vártunk jobban, a pénteket, hogy végre Párizsba utazzunk. Egész csütörtök este pakolásztunk és igaz úgy volt, hogy pénteken még bemegyünk a suliba, de mivel csak délelőttre tudtunk repülőjegyet foglalni, azért ez a terv elmaradt.

Február 3. 

Reggel korán kerültünk, gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk a reptérre Annel, Gemmával és Robinnal együtt. Des majd csak Párizsban csatlakozik hozzánk. Az út szerencsére gyorsan eltelt, Harry elszórakozhatott. Egész végig buta vicceket mesélt, igaz a fele nem is volt vicces, de én mindet imádtam.

Ahogy eljöttük a reptérről elmentünk a szállodába, hogy lepakoljuk a cuccainkat. Mivel Harrynek és nekem külön szobánk volt mi külön kerestük meg a saját szobánkat.

-Hmmm, még szerencse, hogy nagy az ágy. -állapította meg Harry.

-Te komolyan perverz vagy. 

-Tudom, egy perc és jövök csak beszélnem kell Gemmával.

*Harry szemszöge*

Felhívtam Gemmát, hogy hol a szobája, miután megmondta gyorsan megkerestem és hozzá is kezdtem.

-Gemma szükségem van a tanácsodra. -kezdtem bele.

-Breevel kapcsolatban?

-Igen.

-Na mond. -ült le az ágyra. Mellé ültem és elővettem egy kis dobozt. Gemma egyből rájött, hogy mi van benne.

-Ó te jó ég! Harry ennyire? -kérdezte közben belepillantott a kis dobozta.

-Gemma ő az életem és ezt szeretném, hogy tudja.

-Én igent mondanék. Szerintem ő is azt fog. Észrevetted, hogy az összes hülye vicceden nevetett a gépen. Láttam, hogy volt, ami igaz nem tetszett neki, de azokon is nevetett Harry, mert szeret.

-Köszönöm, szeretlek. -öletem meg. Fellelkesülve visszamentem Breehez. Út közben a szálloda virágosánál vettem egy rózsát. Mikor a szobába értem Bree nem volt sehol, így volt alkalmam eldugni a kis dobozkát, hogy még véletlenül se lássa meg. Mikor betoppant a szobába épp az orromhoz emeltem a rózsát, hogy beszívjam az illatát. Ő is észrevette. Ránéztem és pár komoly pillantás után rámosolyogtam és odasétáltam hozzá megcsókoltam és odaadtam neki a rózsát.

-Miért kapom? -kérdezte elpirulva.

-Kell hozzá ok? Csak úgy, mert szeretlek. -mondtam egyszerűen.

-Köszönöm, drága vagy. -mondta és adott egy puszit a szám szélére. -Mennünk kell, anyukád várásnézést akar most azonnal.

-Oké. -egyeztem bele és elindultam Bree után. El kell ismernem Párizs pont olyan gyönyörű, mint amire emlékeztem. Jártam már itt korábban is, de akkor más szemmel láttam a várost. Elépesztő, hogy Bree milyen csodálattal élt meg minden másodpercet, amit ebben a városban tölthetett. Más sötétedett és a fényeket is felkapcsoltak, ami külön tetszett neki. Nem véletlen, hogy az Eiffel tornyot hagytuk utoljára.

 

Mivel éjfélig fel lehetett menni, úgy eldöntöttük, hogy utoljára hagyjuk. Sorban álltunk és mikor végre a lifthez jutottunk kattogni kezdett az agyam. Csak a nyaralás alatt akartam megkérni, de eszembe jutott, hogy végül is Párizs lenne a legalkalmasabb. Jeleztem Gemmának, hogy most megteszem és megkértem, hogy mindenképp vegye fel videóra, hogy megmaradjon emléknek. 

A torony tetején Bree csodálkozva nézte a várost a vékony üvegfal mögül. Szerencsére tömeg sem volt, így könnyen körbe lehetett járni a kis termet. Gemma jelezte, hogy készen áll és erre anyuék is felfigyeltek és értetlenül néztek, hogy mire készülök. Hirtelen Bree elé álltam letérdeztem és éreztem magamon az összes körülöttünk lévő turista tekintetét. Bree tekintete égető volt, de leginkább meglepett.

-Szóval. -kezdtem bele. -Nem készültem nagy szavakkal. -előhúztam a kis dobozt és folytattam.

-Csak szeretném, hogy tudd, hogy ez a kis idő, amit eddig együtt töltöttünk nekem nem elég. Te vagy az életem és őszintén remélem, hogy ezt te is így gondold. Annyi a lényeg, hogy szeretlek. Szeretem mikor reggel mellettem ébredsz, hogy a ruháimban mászkálsz otthon, a nevetésed, ahogy kiejted a nevem, egyszóval mindent. -láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe mire elmosolyodtam. -Egy kérdésem van csak hozzád. Boldoggá tennél azzal, hogy hozzám jössz? -mondtam ki végül. Bree szótlanul állt előttem, annyira édes volt, azt sem tudta, hogy mit mondjon. Páran odaszóltak, hogy mondjon igent mire csak elmosolyodott. Láttam a boldogságot az arcán, de mivel még mindig nem mondott semmit, nem voltam biztos a dolgomban.

-Mond már! -szólt hozzá  7-8 év körüli kislány.  Bree ránézett aztán vissza rám és szó nyitotta a száját.

-Igen. -suttogta olyan halkan, hogy rajtam kívül senki nem hallotta. Néztek is értetlenül, de mikor felpattantam, felkaptam és forogni kezdtem vele mindenki tapsikolni és éljenezni kezdett. Mikor Gemmára néztem láttam, hogy még mindig szorgosan minket vesz a telefonja kamerájával.

Szeretlek. -mondtam halkan és megcsókoltam a menyasszonyomat. Nehezen érhetően ő is motyogott egy szeretleket, de láttam rajta, hogy azt sem tudja, hogy hol van. Felhúztam a kis gyűrűt mire mindenki megint tapsolni kezdett. Miután mindenki magához tért, legfőképpen én és Bree, elbatyogtunk a lifthez és lementünk a toronyból. A hotelhez vezető út leginkább csendben telt. Láttam, hogy Bree folyton a kis gyűrűt nézi és mosolyog. Persze, hogy örültem a reakciójának, így már biztos volt a siker.

A szállodában elköszöntünk anyuéktól és kéz a kézben sétáltunk el a mi szobánkig. Bree épp Mollyékkal beszélt telefonon és mondta, hogy valami fontos történt, de majd csak akkor mondja el, ha haza értünk. Miután letette a telefont bekapcsoltam egy szép lassú dalt. 

-Táncolnál velem? -nyújtottam felé a kezem. -válaszként csak rám mosolygott és odanyújtotta nekem a kezét. 

A legtöbb embernek csöpögős lenne, amit most csinálunk, de tudom, hogy nekünk ez nagyon sokat jelent. Még 2 hónapja sem ismerem ezt a lányt, de tudom, hogy ő kell nekem.

Mivel holnap még vár ránk egy esküvő, így egy-egy zuhanyzás után elmentünk lefeküdni, hogy kipihenjük magunkat.