38. fejezet. - Túl sok tesi óra

Február 7. - Kedd

Reggel elpakoltunk Harryvel egy csomó edző cuccot, mivel elmaradt egy pár óránk, mert 2 tanárunk lebetegedett, de ahelyett, hogy haza engednének volna, inkább tesire kell mennünk.

Reggel Mollyékkal találkoztunk és persze minden el kellet nekik meséltünk.

-Mond már, hogy mi olyan fontos. Mindent tudni akarunk, Bree! -győzködtek. Végül elmondtuk Harryvel, hogy mi is történt.
-Látod, Molly én megmondtam. -mondta egyből Ash.
-Mit mondtál meg? -kérdezte Harry.
-Fogadtunk, hogy mi lehet ilyen fontos. -hihetetlen, hogy ilyeneket fogadnak, de végül is egyikük csak kitalálta. Suliba menet még meséltünk Párizsról és az esküvőről is.

Az első óránk matek volt, ami nem maradt el. Viszont rögtön utána jött a kínkeserves tesi. Vagyis 3 tesi óra. Mivel az első órán a suli körül kellett futnunk, így szólt a tanár, hogy vegyünk fel futó cuccot, de mivel Harryék tanárja sem volt, így össze voltunk vonva. Felvettem a melegítőmet és el is indultam a suli elé.

Harryt elkísértem a tesi tanár autójához, megkérte, hogy hozza el a telefonját. Hihetetlen, hogy ilyenekért is minket ugráltat, de mindegy, addig sem kellett futnunk. Pár méterre állt meg a kocsitól. Néztem Harryt, ahogy a telefont kereste. Meglátta az autó másik oldalán és odament, hogy kinyissa az ajtót és kivegye. Imádtam, megint az egyik kis sapija volt rajta. 

-Gyere már, Harry. -szóltam oda. Gyorsan bezárta az ajtókat, odaadtuk a kütyüt a tanárnak és beálltunk a többiekhez futni, vagyis valami hasonlót. A futás nálunk abból állt, hogy Harry engem és Mollyt kergetett, mert ma elég lusták voltunk. Mindegy volt a tanárnak is, mert Harry legalább elérte nálunk, hogy ilyen.olyan módon, de a feladatot csináljuk. Az első óra végének az lett a vége, hogy Harry terembe a földre tepert és a hasam puszilgatta, mert tudta, hogy csikis vagyok.

-Styles, ne zaklassa Miss Mooret. -szólt rá a tanár. Harry felpattant és elment átöltözni, míg ők nagyba fociznak a másik 2 órán, nekünk majd a suli edzőtermében kell erősíteni. 

Mikor jöttem ki az öltözőből Harry is épp jött ki az fiúöltözőből a kis focista cuccában.

Mikor elém ért láttam, hogy nincs rajta cipő.

-Zokniban fog focizni, Mr. Styles? -kérdeztem kicsit hivatalosan.

-Most jöttem, hogy elkérjem tőled, Kicsim, eltetted.

-Oh, igaz ezt elfelejtettem, egy perc és hozom. -visszamentem a cipőjéért és siettem, hogy vissza, hogy tudja is felvenni.

Már vagy egy órája kondi termet koptattuk mikor Harry besétált, hogy megnézzen minket.

-De jól nyomjátok csajok. -szólt be.

-Még egy ilyen és nem lesz családod Harry. -mondta egyből Molly. Én éppen egy labdával hülyültem mikor Harry odaállt mellém és viccből a fenekembe harapott.

-Egy ilyet otthonra is beszerezhetnénk. -mondta viccből.

-Harry perverz vagy. -közöltem egyszerűen.

-Tudom. -zárta le egyszerűen. Viszont a kis akcióját a tanárunk is látta..

-Styles! 50 büntető fekvőtámasz. -mondta szigorúan.

Harry egyből nekilátott a büntetőknek. Néztem, ahogy a karján minden egyes hajlításnál megfeszül az izom. Annyira dögös volt, ilyenkor is. Kedvem lett volna, minden egyes mozdulatát legalább egy puszival megjutalmazni.

-Ügyes vagy,Kicsim. -mondta nevetve.

-Ez miattad volt, még számolunk.

-Harry, nem az ő hibája, ha nem harapdálnád, akkor nem kéne büntetőznöd. -mondta Molly.

-Ha nem tolná magasra a fenekét eszembe sem jutott volna.

-Minek álltál mellé? -kérdezett vissza.

-Jó mindegy, kérek ötven büntető puszit. -fordult felém. Adtam neki 50 pici puszit. -Ez nem volt büntetés, Harry.

-Akkor majd kitalálok valamit.  -mondta vigyorogva és elsétált, hogy átöltözzön. Mivel vége volt az órának mi is gyorsan átöltöztünk a lányokkal és összepakoltuk a cuccainkat. Még volt egy francia óránk, amit nehezen, de azért túléltünk. Harrynek még volt egy foci edzése, amit megvártam és haza indultunk.

Otthon már Niall várt minket, aki kivételesen nem csak pusztította a kaját, hanem csinálta is. Megmentő volt, mert már majd éhen haltam. Vicky pedig épp arról beszélt, hogy milyen jó lesz elutazni.

-Ajj, Bree, meglátod, imádni fogod a Maldív-szigeteket.
-Ne is mond, már alig várom, hogy induljunk. Már ma el is kezdek bepakolni.
-Majd segítek, hogy nehogy olyan ruhákat tegyél el, ami sokat takar. -szólt közbe Harry.
-Ennyi erővel be is pakolhatsz helyettem, Kicsim.
-Na ebben benne vagyok. -mondta és nyomott egy nagy puszit az arcomra. Miután befejeztük a vacsorát elpakoltuk Harry ruháit az útra és átmentünk hozzám, hogy én is bepakoljak.