39. fejezet - Privát repülő és fehér homok

Február 8. -9.

Harryvel sikeresen bepakoltuk a bőröndöket és a maradék 2-3 napban elintéztünk mindent, ami még hiányzott az utazáshoz. Útközben kiderült, hogy Vicky apukájának van egy magánperülője és azzal értünk jön, hogy ne kelljen másokkal repülgetnünk, így csütörtök este indulunk Londonból.

Február 9. - Csütörtök este 21:00

-Harry biztos vagy benne, hogy mindent elpakoltunk?
-Ne már, te vagy a lány, ezt neked kell tudni. -mondta hülye fejet vágva.
-Nem érzed, hogy hiányzik valami?
-Én ehhez nem értek, ne próbálkozz.
-Jó mindegy, szerintem mindent eltettünk, de ha valami hiányzik akkor majd megvesszük.
-Készen vagytok? Itt a taxi! -szólt be Niall.
-Igen indulhatunk. -mondta és a nappaliban még elköszöntünk Annéktől. Anyáék is átjöttek, hogy elköszönjenek.
-Ne  már, apu, nem örökre megyek el. -mondtam mikor ezredjére is megismételte, hogy hiányozni fogok neki, és ezredjére is megígértette Harryvel, hogy mindennél jobban vigyázzon az egy szem kislányára.

-Aaron, nyugi, ez természetes.  -mondta Harry is és sikerült mindenkitől "könnyes" búcsút venni és elindulni a reptérre.
A reptéren már Vicky apukája, Ryley várt ránk. Nagyon kedves pasasnak tűnik, szerintem jól kijövök majd vele. Egy külön folyosón a magán kifutó felé vettük az irányt. Nagyon izgi, még sosem ültem magánperülőn.
És igen, hűha. Eszméletlen jól nézett ki. Volt egy közös helyiség és külön mosdó

Mindemellett volt még 3 szoba, "végül is ha sokat repülsz kell aludni is valahol" címszó alatt. Harryvel megkaptuk az egyik szobát. 

Az út nagyon sok idő volt. 13 órát repültünk. Tudtam, hogy sokat fogunk, de egy-két órával kevesebbre számítottam. Végül is mindegy volt, mert Harry egy percig sem hagyott unatkozni és, mint kiderül Niall is egy dalos pacsirta szóval az egyszemélyes szórakoztató központ megtoldotta magát egy fővel és egészen az út végéig zenéltek. Vickyvel persze nagyon élveztük, mert tényleg nagyon jók a srácok.

Február 10.

Az időeltolódást is beszámítva délután 4 óra volt mire a maldív-szigetekre értünk. A gépen Harry ragaszkodott hozzá, hogy ő válasszon nekem váltóruhát, így ki hitte volna, hogy a legminibb sortomat és legjobban feszülő pólómat kívánja rajtam látni.

Mikor már szálltunk lefelé, Harry szólt, hogy nézzek ki az ablakon. Még jó, hogy szólt. Csodálatos volt a kilátás. Tényleg leírhatatlan. 

Ilyen kék víz talán sehol máshol nincs a világon. A kis szigetek rendezetlenül jöttek, egyik a másik után. Végül a fő szigeten landoltunk. 

-Üdv a Maldív-szigeteken Bree. -mosolygott rám Ryley. -Ez Malé szigete, de mi innen motorcsónakkal átmegyünk egy másikra, mert a szálloda nem ezen van, hanem Ari-Atoll északi szigetén. Meglátod, imádni fogod. -mondta míg leszálltunk a gépről. Egyből megcsapott a forró levegő. A hideg, téli London után fullasztó volt egy kicsit a változás. -Ohh egy-két óra és megszokod.  -mondta Ryley mikor látta, hogy egyből melegem van. 

A csomagjainkkal együtt kimentünk a tengerpartra, ahol 2 csónak várt minket. Az egyikkel én és Harry mentünk a másikkal pedig a többiek. A srác, aki a csónakot vezette tökéletesen tudott angolul és, mint kiderült ő a szálloda egyik alkalmazottja. A kis motorcsónak csak úgy száguldott a kék vízen. Az ég kékje ehhez képest semmi volt. A szél belekapott a hajunkba. Harry is küszködött a szemébe fújódó tincsekkel. 

Mikor megérkeztünk cél-szigethez egyből megakadt a szemem a fehér homokon. Nagyon jól nézett ki. Már most tudom, hogy haza sem akarok menni innen.

Miután a szigetre értünk, Ben a csónakot vezető srác elvitte a csomagjainkat a szobáinkba. Alig vártam, hogy lássam, hogy milyen a szállásunk, de Ryley előb ragaszkodott hozzá, hogy nézzük meg a főépületet. Miután körbejártunk mindent, amúgy az út alatt kb leesett az állam, kaptunk Ryleytól egyenként egy kis arany kártyát, amivel a sziget területén belül bármit használhatunk vagy vehetünk. Tényleg nagyon rendes tőle, hogy ismeretlenül ilyen rendes velem is. Ryley odahívta hozzánk Bent, aki megmutatta szállásunkat. Úgy egy két méterrel mögötte lemaradva mentünk Harryvel, vagyis mentem és mögöttem jött Harry.

-Ne nézd már a fenekem, zavarba hozol.- fordultam hátra.

-Én nem nézem. Csak néha odapillantok. Az nem ugyan az. -vágta ki magát. Csak nevetni tudtam rajta. Mikor megláttam a szobánkat, na meg a körítést, ha eddig azt állítottam, hogy elakadt a szavam akkor nem tudom, hogy most mit mondjak. Egyszerűen tökéletes volt. A szobánkhoz tartozott egy külső saját medence, a belsőről nem is beszélve. Igazából a kis házon belül medence ugyan nem volt, de a kádban szintúgy úszni lehetett. 

-Én már tudom, hogy az ágyat, a medencét és a kádat, egyszóval mindent, mire fogom használni. -mondta Harry perverz vigyorral. 

-Én is tudhatom? -kérdeztem, mint aki nem érti, hogy mire céloz.

-Ugyan Bree, tudod te azt. -mondta közben felém lépett és átkarolta a derekam.
-Nem tudom mire gondolsz Hazza.
-Hazza? Sose hívtál még így.
-De tudom, hogy szereted. Nos, akkor tudhatom?

-Nem, mert még megvan. Majd, ha már nem, akkor talán beszélhetünk róla. -mondta Harry a karjait a mellkasa előtt keresztbe téve.
-És mi van, ha azt mondom, hogy már nincs meg? -mondtam és ugyan úgy keresztbe tettem a kezeimet a mellkasomon.
-Mi van? Te most komolyan játszol velem? -kérdezte komoly fejjel.
-Én? Sosem tenném.. -mondtam színlelve.
-Ahha, szóval így állunk. -vigyorogta.
-Kíváncsi voltam meddig bírod.
-Ajj Kicsim, tudod, hogy várok, de akkor is egy 19 éves szexuálisan túlfűtött srác vagyok, aki imádja a barátnőjét, helyesbítek, a menyasszonyát, szóval ez nem volt szép.
-Most haragszol? -kérdeztem, mert Harry nem nagyon közeledett és elég komoly fejet vágott.
-Ja én nem, csak éppen azon filózok, hogy melyik ruhadarabod hámozzam le rólad először.
-Te tiszta hülye hülye vagy. -mondtam nevetve, közben Harry már a karjait kinyújtva indult meg felém.
-Lehet, de mi lenne, ha fokoznánk azzal az élvezeteket, hogy elmerülünk a kádban?
-Hmm, amilyen helyes vagy olyan jó ötleteid vannak, de ha már itt vagyunk utána menjünk és csobbanjunk odakint.
-Jó benne vagyok, de azt tudod, hogy este nem foglak aludni hagyni. -mondta a nyakamat harapdálva. A fürdőben elővettük az odakészített törölközőket és gyorsan megengedtük a kádat. Akkora volt, hogy szó szerint úszni lehetett benne. Háttal Harry mellkasának dőltem és míg áztunk az ujjaival játszottam.
-Összeillenek. -szólalt meg Harry hirtelen
-Mik illenek össze? -kérdeztem vissza, hirtelen nem tudtam mire gondol.
-Hát a kezeink. A tiéd olyan pici, beleillik az enyémbe. -mosolygott. Láttam a mosolyát, ahogy hátrahajtottam a fejem. Kivette a kezeit az enyémek közül és szorosan összekulcsolta a karjait a mellkasom előtt és megpuszilta a vékony bőrt a fülem mögött. -Ha kiáztál mehetnénk, hogy a tengerben is ázzunk.
-Oké. -kipattantam a kádból és magamra tekertem egy törölközőt. Harry a kádban hátra dőlve ült és engem nézett.
-Most akkor nem jössz?
-De, de jövök, csak élveztem a showt. -mikor felállt nevetve hozzávágtam egy törölközőt.