Csendes nap - 14. fejezet

Január 10. - délután/este

*Harry szemszöge*

Mikor felkeltem és ránéztem az órára láttam, hogy már délután 2 óra is elmúlt. Magam mellé néztem az agyán, de Bree sehol sem volt. Kikeltem az ágyból és kimentem a nappaliba, de ott sem találtam, majd megláttam, hogy a konyhában ült rosszkedvűen az étkezőasztalnál és a gabonapelyhét piszkálta. Étvágynak a nyoma sem volt fáradt arcán. Mögé álltam és átvetettem karjaim a mellkasán. Nem szólt semmit. Lehajoltam megpusziltam a feje búbját mire ő megfogta a karom és megsimogatta. Kicsit megnyugodtam, hogy végre reagált valamit.

-Ne csináljunk ma semmit. Nem nagyon van kedvem. Anyuék is írtak, hogy ma még nem jönnek haza Franciaországból.  -mondta fáradt hangon.

-Ma csak punnyadunk, rendben? -válaszként bólogatott, majd felállt szembefordult velem és megölelt. Visszamentünk az ágyba és egész délutánt ott töltöttük. Kora este én is és ő is lezuhanyoztunk, adtam neki tiszta ruhát és megleptem egy kicsit, hogy jobb legyen a kedve.

-Szóval arra gondoltam, hogy mivel még nem hallottál, ezért énekelek neked valami szépet. -mondtam mosolyogva. Bree kedve rögtön jobb lett és ma először végre ő is elmosolyodott. Elővettem a gitárt és az egyik kedvenc dalom játszottam neki.

Miután befejeztem Bree könnybe lábadt szemekkel ölelt át. Viszonoztam az ölelést. Arcomat a nyakába és a nyakába hulló hajába túrtam és adtam oda egy puszit. -Szeretem ezt a dalt. -suttogta. -De tőled imádom. -szembe fordítottam vele az arcom és adtam egy puszit a szájára. Kezeivel körbe fogta az arcom és lágyan megcsókolt. Az este hátralévő részét bugyuta vígjátékok nézésével töltöttük. Volt, hogy néha eszébe jutott az előző este, de ilyenkor gyorsan elfeledtettem vele, már amennyire csak tudtam. Olyan éjfél körül ismét a mellkasomon aludt el, de mivel én délután keltem, még nem voltam elég fáradt, hogy én is így tegyek. Láttam, ahogy lassan fel-le emelkedik a háta a levegővételtől. Simogattam a hátát és álmában elmosolyodott, ha álmában mosolygott mindig reméltem, hogy velem álmodik.