Január 28. - Szombat - Reggel/Délután
*Harry szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy Gemma kopogott, hogy keljek, mert segítenem kellene neki valamiben. Kimásztam az ágyból. Breet nem ébresztettem fel, olyan békésen aludt. Adtam egy puszit az arcára, de csak óvatosan, hogy nehogy kelljen fel tőle és kimentem Gemmához. Valami doboz felett matatott és mikor közelebb mentem egy édes kiscicát láttam meg benne.
-De édes. Vetted?
-Nem. A kapu előtt találtam, de benne voltak az oltási papírjai meg minden. -nem értettem egy ilyen édes kiscicát, hogy lehet kitenni ebben a hidegben az utcára. -Szereted a cicákat, gondoltam megtarthatnád.
-Én benne vagyok Gemma, Bree is imádni fogja. -elkezdtem simogatni a cicát egy egyből dorombolt, annyira kis édes volt. Imádtam.
-Mi legyen a neve?
-Nem tudom. Majd Breevel kitalálunk valamit.
-Breevel. Persze Bree, Bree, Bree. Másról se hallok tőled csak róla. De örülök, hogy meghozta végre valaki az eszed és nem vagy olyan csélcsap, mint ezelőtt.. -válaszként csak elmosolyodtam.
-Szóval Harry előttem minden lányra ráállt? -szólt közbe hirtelen Bree.
-Nem mindre. Csak a szépekre. -ércelődött a drága nővérkém. -Szóval tudsz valamit.
-Kössz Gemma. Ezt tényleg kellett?
-Harry nem tehetek róla, hogy annyi csajod volt 18 évesen, mint égen a csillag.
-Ezt te is tudod, hogy túlzás. -mondtam már kicsit mérgesen. -Hagyjuk a témát, oké?
-Oké. Én megyek is. Hagylak titeket. -Gemma elviharzott, de Bree még mindig tisztes távolban állt tőlem.
-Kicsim, ne akadj ki ezen. Igen régen ilyen voltam, de te megváltoztattál. -elindultam felé és mikor már előtte álltam finoman megcsókoltam. Először visszahúzódó volt, de végül megadta magát. A finom kis kezét a hajamba csúsztatta és végül visszacsókolt. A falnak döntöttem és szorosan neki nyomtam a csípőmet, de Bree eltolt magától.
-Csak egy kérdés és utána békén hagylak. -mondta vonakodva. Bólogattam , hogy nyugodtan kérdezzen, bár sejtettem, hogy mivel kapcsolatba fog.
-Minddel lefeküdtél? -kérdezte végül szemlesütve.
-A legtöbbel igen. -mondtam, de előtte felemeltem az arcát, hogy engem nézzen ne a földet, így nem tudta elkerülni, hogy a szemebe nézzem. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy nem bízhat bennem. -De most már itt vagy te nekem. -csókoltam meg újra. -Meg egy kis jövevény, akinek nevet kéne adnunk.
-Milyen jövevény? -nézett rám hatalmas szemekkel. -Odavezettem a dobozhoz és megmutattam a kiscicát. Bree majd elájult, hogy milyen édes, hogy tartsuk meg és, hogy mennyire imádja már most.
-Mi legyen a neve? -kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-Mit szeretnél, hogy hívjuk? -nekem mindegy volt mi lesz a cica neve. A lényeg, hogy neki jó kedve legyen, hogy nevet adhat neki.
-Legyen. -nyújtotta el. - Nem tudom, legyen Hógolyó, nem vagyok valami kreatív. -nevette el magát.
-Legyen Hógolyó. Na én megyek csinálok róla képet. Muszáj megmutatnom a lányoknak.
Bree és én egész nap az új kiscicánkkal játszottunk. Olyan kis lüke volt néha. Bree totál oda volt érte. Néha csak néztem, hogy babusgatja. Újra és újra rájöttem, hogy ez a lány csodálatos. Édes volt, hogy folyton a cicát puszilgatta, néha már lettem volna a cica helyében, annyira látszott rajta, hogy máris imádja. Remélem nem vette el tőlem a kedvét a reggeli incidens, a lányok számával kapcsolatban.
-Látod, a macskát már jobban szereted, mint engem. -mondtam durcásan.
-Ez nem is igaz. -vágta rá egyből.
-Dehogynem! A macskát az utóbbi pár órában agyon gyömöszölted én meg semmit nem kaptam belőled. -ahogy ezt kimondtam Bree felém hajolt és megcsókolt. Aztán először az arcomra adott kis puszikat, majd az orrom hegyére, a nyakamra, a kulcscsontomra meg a másikra, a nyakam másik oldalára és újra megcsókolt. -Ez nem elég. -jelentettem ki elégedetlenül. Bree mellém feküdt és a délután további részében engem simogatott. Futkosott a hideg a hátamon az érintésétől, mikor hideg kis kezét végighúzta rajta. Szinte egész végig behunyt szemmel élveztem minden egyes érintését. A néma csöndben hallottam a lélegzetvételét, ami végtelenül megnyugtatott. Közben Hógolyó néha átmászott rajtunk és itt-ott felfedezte a szobát. Néha Bree el is nevette magát a cica miatt. Volt, hogy nem tudtam min nevet, mert leginkább nem a macskára figyeltem. Gyönyörű volt mikor nevetett. A hangja megtöltötte a szobát élettel. Eddig erre egy lány sem volt képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése