Rosszult sikerült buli -13. fejezet

Január 10. - hajnal

Mint kiredült Harrynek van autója, így azzal emntünk a szórakozóhely elé, ahol a találkozót beszéltük meg.  Harryt bemutattuk a fiúknak, jött Dean és az új barátnője is. Harry először húzta a száját, de végül megbékült vele és, ahogy telt az idő még jóba is lettek. A buli nagyon jó volt és tömve volt emberekkel. A tánctéren szint mozdulni sem lehetett. Épp Mollyval táncoltam, mikor jelzett, hogy nem érzi jól magát, így kivittem a friss levegőre.

-Biztos jól vagy? -kérdeztem Molly sápadt arcát nézve.
-Igen már minden oké, Bree. Semmi gáz. -nyugtatott meg. -Menjünk vissza.
-Mindjárt csal felhívom Alicet. Egy perc és megyek utánad. -mondtam.
Oké, gyere. -mondta Molly és vissza is ment a buliba. Épp vettem volna elő a telefonom, mikor valaki befogta a szám és a club mögé vonszolt. Próbáltam szabadulni a szorításából, de túl erős volt és nem tudtam. Annyira kétségbe estem, hogy az ájulás kerülgetett. Mindent megettem, hogy szabadulni tudjak, de nem sikerült. A club mögött az idegen férfi a földre vágott és a csípőmnél rám ült, a kezeimet pedig szorosan lefogta.

-Most kicsit szórakozni fogunk. -mondta undorító vigyorral az arcán. Segítségért kiabáltam, de senki nem jött.

*Harry szemszöge*

-Molly, hol hagytad Breet? -fordultam Molly felé.
-Kint hagytam, Aliceel telefonál.
-Oké. -mondtam és elindultam kifelé a clubból. Nem találtam őt sehol, mikor meghallottam, hogy segítségért kiabál valaki. Egyből felismertem Bree hangját és rohanni kezdtem. Elöntött a düh, mikor megláttam, hogy egy idegen pasi erőszakoskodik vele. Gondolkodás nélkül leszedtem róla és ütni kezdtem mérgemben. Totál ideges lettem a gondolattól, hogy ez az idióta mit művelhetett volna vele, ha nem jövök után. Csak ütöttem és rugdostam, míg Bree le nem állított.

*Brigdet szemszöge*

Annyira megijedtem, hogy először fel sem fogtam, ami történik. Lassan felfogtam, ami körülöttem zajlik és észrevettem, hogy Harry már annyira verte az pasast, hogy annak már az egész feje véres volt.

-Harry állj le! Hagyd abba, hallod! Harry! -kiáltottam rá miközben feltápászkodtam a hideg földről. Harry nem állt le így én indultam meg, hogy lefogjam. -Harry kérlek, hagyd abba! -mondtam már zokogva. Harry eltorzult arccal nézett rám. Égett a düh a szemében. Lerángattam őt a pasiról és kérleltem, hogy hagyjuk itt. Már épp indultunk volna, mikor Harry visszafordult és dühből még egyszer belerúgott a földön már vérben levő görnyedt férfibe. Újra utána kaptam utána gyorsan összeszedtem a táskámat, végre rám figyelt és elvitt onnan. Remegtem Harry karjai közt, aki az autója felé vonszolt engem.

*Harry szemszöge*

Legszívesebben holtra vertem volna az a nyomorékot, de Bree leállított. Majd felrobbantam mikor megláttam, hogy Bree ingje teljesen szét van gombolva. Tudtam, hogy az a rohadék megakarta erőszakolni. Breet az autónak támasztottam és gyorsan próbáltam visszagombolni az felsőjét, annyira ideges voltam, hogy remegett a kezem és elsőre egyik sem sikerült. Bree zokogott és reszketett egyszerre, amitől a szívem majd megszakadt. Hogy kicsit megnyugtassam szorosan magamhoz öleltem. Láttam rajta, hogy teljesen sokkot kapott. Nem tudott megnyugodni, sőt egyre jobban remegett és sírt, ahogy kezdte felfogni, hogy mi történt. Beültettem a hátsó ülésre, mellé ültem és lezártam az autót. Írtam Mollynak egy smst. Nem telt egy percbe sem, míg utánunk jöttek.

-Bree! -kiáltották egyszerre.
-Jól vagyok, de mi most hazamegyünk. -nyugtatta őket Bree. Molly és Ash meg a fiúk elköszöntek tőle, megölelték és próbálták nyugtatni, hiába. Ők is és mi is haza indultunk. Úgy öt perc vezetés után újra lejátszódott bennem a kép, mikor rátaláltam és újra ideges lettem. Megálltam az első parkolóban. Hátramásztam Breehez, nekidőltem az autó ajtajának és az ölembe húztam. Amennyire csak tudott összekuporodott és hozzám bújt. Ugyan úgy zokogott, ahogy 10 perce, nem bírta abba hagyni és még mindig úgyan úgy reszketett.

-Vége van Kicsim. Itt vagyok. -próbáltam nyugtatni, de sehogy sem sikerült. Szorosabban öleltem és simogattam, hogy érezze, hogy itt vagyok és nem kell félnie. Úgy fél óra után kicsit kezdett megnyugodni. Már nem rázkódott annyira és a zokogása is csillapodni kezdett. Összeszorult a torkom mikor megláttam a kisírt szemeit

-Köszönöm. -ennyit tudott mondani, de ezt sem kellett volna. Természetes, hogy megvédtem őt. Jobban szeretem, mint gondolná. Legszívesebben visszaforgattam volna az időt, hogy sose lássam őt ennyire megtörten, hogy sose érezzen ilyet. Írtam Alicenek egy sms-t, hogy Bree nálam alszik, visszamásztam előre és hazamentünk. Otthon adtam Bree-nek alvóruhát. Elment megmosta az arcát. Szemei még mindig vörösek voltak a sírástól. Még mindig sokkos állapotban volt. Lefeküdtem és mellém feküdt. Sorosan hozzám bújt és újra zokogni kezdett. Folyton puszilgattam a feje búbját és simogattam, így próbáltam nyugtatni, de megint nem ért semmit. Bree hirtelen megszólalt.

-Azt mondta, hogy szórakozni akar velem. Hiába kiabáltam nem engedett. Harry én... -ahogy ezeket kimondta a zokogása jobban felerősödött.
-Shhhhh. Semmi baj. Nem kell már félned Szerelmem. Itt vagyok melletted. -nyugtattam és kicsit hatott is. Megint arra gondoltam, hogy akár meg is erőszakolhatták volna és újra elöntött a düh. Újra magamhoz  szorítottam. A teste szinte már belepréselődött a mellkasomba, annyira szorítottam magamhoz. Bree úgy egy óra után elaludt, már nagyon kimerült volt, de nekem nem sikerült. Még órákig csak öleltem és néztem ahogy alszik. A fejem kattogott az este történtek miatt. Én sem bírtam megnyugodni. Már jött fel a nap mikor én is elaludtam.