Január 24.-25.
*Harry szemszöge*
Alig aludtam az éjjel. Végig csak forgolódtam és azon gondolkodtam, hogy Breevel mi történhetett, hogy így kibukott. Bárhogy törtem magam, egyszerűen nem tudtam rájönni.
A suliban is folyton elkerült. Bárhogy próbálkoztam, csak fogta magát és otthagyott egy szó nélkül. A lányok sem álltak már velem szóba. Még meg is értettem volna az egészet, ha tudom, hogy tettem valamit, de semmi okuk nem volt velem így viselkedni. Főleg Breenek nem.
A délutáni edzésen szomorúan piszkáltam magam előtt a labdát, mikor Breet láttam meg a pálya szélén. Azt hittem, hogy végre miattam van itt, de amint észrevette, hogy megláttam, sarkon fordult és otthagyott.
A következő két nap ugyan így ment. Lopva néha láttam, hogy rám néz, de ahogy léptem volna elvette az esélyt. A telefont sem vette fel és az üzeneteimre sem válaszolt. Gondoltam, Gemma hátha kiszedi belőle mi a baja, így megkértem, hogy beszéljen vele, de erre sem volt hajlandó. Éreztem, hogy nagyon nagy a baj, de bárhogy próbálkoztam, nem kaptam utalást, hogy mi az oka.
Január 26. - Csütörtök
Reggel biosszal kezdtem, ami már csak azért is kínos volt, mert Bree mellettem ült. Már épp beült mellém, persze rám sem nézett, mikor az egyik csapattársam lépett oda hozzám.
-Hé, Harry! Kössz a cipőt. Totál kínos lett volna kutyasz**os cipőben végigmászom Londonon míg haza nem érek. -Paul a kezembe nyomta a zacsit, amiben a cipők voltak és már tovább is állt. Bree hirtelen felém fordult, de nem szólt semmit. Zavarodottság futott át az arcán. Az óra lassan és kínosan telt. Mikor kicsengettek gondoltam próbálom megint szóra bírni, de legnagyobb meglepetésemre ő szólt hozzám.
-Harry az a cipő mióta nincs nálad? -kérdezte halkan.
-Én komolyan nem értelek. Napok óta hozzám sem szólsz, amit megjegyzek nem értek és téged csak a cipő érdekel?
-Kérdeztem valamit. -mondta szemlesütve.
-Hétfőn edzés előtt adtam oda Paulnak, hallottad miért. De miért ilyen fontos ez? -egyre inkább kezdtem nem érteni, hogy hova akar kilyukadni ezzel. -Elmondanád végre, hogy mi a franc bajod van?
-Én csak.. én. szóval, miután hétfőn ott maradtam.. szóval utána bementem a mosdóba és hallottam, hogy valakik szexelnek a wc-ben.. én ..én odanéztem és... és megláttam a cipődet. -nem hittem a fülemnek. Bree azt hitte, hogy képes voltam őt megcsalni? Ahogy végig mondta a mondatot magamhoz húztam és szorosan átöleltem, mire ő sírni kezdett. Az állával magam felé fordítottam a fejét....
-Kicsim, komolyan azt hitted, hogy megcsaltalak? Tudod, hogy sosem tennék ilyen, annyira szeretlek. -öleltem újra magamhoz.
-Én csak a cipő miatt.... Harry.. én.. -nem tudott többet mondani. Mindegy nem is volt rá szükség. A lényeg, hogy megoldódott és újra magamhoz ölelhettem. Már annyira hiányzott az illata, ahogy rám mosolyog, ahogy nevetve kiejti a nevem és persze a csókja. Kicsit elhúzódtam tőle és megcsókoltam. Még édesebb volt, mint ahogy emlékeztem rá. Mikor a lányok megtudták, hogy mi történt, szó szerint szakadtak a röhögéstől. Vicces is lett volna, ha nem velük történik. Mindegy, túl vagyunk rajta és csak ez számít. Délután Bree maradt az edzésemen és együtt mentünk haza. Este átjött, mert megbeszéltük, hogy együtt alszunk. Annyira hiányzott már, hogy egész éjjel csak őt öleljem. Miután átjött filmeztünk egyet és végre nyugodtan, együtt, egymást ölelve aludtunk egy jó nagyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése