Miért teszed ezt velem? - 22. fejezet

Január 24. - Hétfő

Reggel kicsit késve, de sikerült odaérni Mollyékhoz. Harry olyan volt, mint egy zombi, mert egész éjjel nem tudott aludni, így nehéz volt magam után rángatni, hogy el ne késsünk. Becsengő előtt 2 perccel értünk a suliba, így már a szekrényhez sem mentünk el, hogy lepakoljunk. Az első órán a csajokkal elbatyogtunk egy szekrényekhez és betettük a cuccainkat. A nap unalmasabban nem is telhetett volna. Harrynek ma is edzése volt, pedig szegénynek az éjszaka után semmit kedve nem volt hozzá, de tudta, hogy muszáj maradnia. Még volt fél óránk az edzésig így a suli ebédlőjében próbáltuk elütni az időt. Harryn egy egyik kedvenc converse cipője volt. Egyszerűen nem lehetett róla levakarni egy a tornacsukát. Mivel megengedte, így filccel kicsit írogattam rá. Végül ráírtam, hogy Love B. és rajzoltam rá egy szívecskét. Harrynek lassan kezdődött az edzés, de én maradtam kicsit, hogy legalább leckét tudjak írni, amíg ő végez. Kezdtem fáradni és jól  megdörzsöltem a szemem és amilyen szerencsétlen vagyok, persze, hogy az összes sminkem a szememben landolt. Kisiettem a mosdóba, hogy kimossam a szemem, mikor meghallottam, hogy valaki nyögdös az egyik wc ajtaja mögött. Kíváncsiságomban oda kaptam a fejem és ledermedtem, mikor megláttam az ajtó alatti kis részen Harry converse cipőjét, amire alig 2 órája még vígan írogattam. A sírás összeszorítottam a torkomat. Becsaptam magam mögött a mosdó ajtót, visszarohantam a cuccaimért és meg sem álltam otthonig. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy Harry képes volt megcsalni. Még ha csak egy csók lett volna az is tuti földhöz vág, de, hogy képes valakit megdugni a suli wc-ben azt sose gondoltam volna. Mindig azt éreztette velem, hogy fontos vagyok neki és pofon vágott a felismerés, hogy mindez ócska hazugság volt. Otthon magamra zártam az ajtót, befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarót és úgy zokogtam, mint még soha. Alig kaptam levegőt úgy rázkódott mindenem a sírástól. Egyszerre voltam dühös és mérhetetlenül csalódott. Igazán szerelmes lettem ebbe a srácba és ő képes volt végig játszani velem. A csengő hangjára lettem figyelmes és mivel senki nem volt otthon rám várt, hogy ajtót nyissak. Gyorsan megtöröltem a szemem és elindultam ajtót nyitni. A földbegyökerezett a lábam, mikor Harry állt velem szemben.

-Bree, miért mentél el? Hívtalak nem, vetted fel. -mondta egyből. Láttam, hogy sokszor hívott, de nem akartam vele beszélni. -Kicsim mi a baj? Te sírtál? -ahogy ezt kimondta rácsaptam az ajtót és azon át kiabáltam utána már megint zokogva.
-Takarodj innen! Soha többé nem akarlak látni! Gyűlöllek! -dühömben még ököllel az ajtóba is belecsaptam. Még úgy 2 óra hosszáig kérlelt, hogy nyissam ki az ajtót és beszéljük meg, de nem hagytam magam. Soha többet nem akartam őt látni. Mivel senkivel nem akartam róla beszélni, így szerencsém volt, hogy anyuék és Alice is csak nagyon későn ért haza. Este végig hívott és sms-eket írt, amiket el sem olvasva egyből kitöröltem.  Nem akartam elhinni, hogy én vagyok csak olyan szerencsétlen, hogy olyan srácokat fogok ki, akik sosem fognak igazán szeretni. Mit csinálok rosszul, hogy engem mindenki megcsal? Deannel is nehéz volt megbírkóznom, de Harry tette után totál összetörtem. Valamikor hajnal 3-kor aludtam el a képpel a fejemben, hogy Harry valaki mással van.