A focista - 17. fejezet

Január 17.

És igen. Eljött a reggel. Izgatottan összeszedtem magam és, amint kész lettem indultam is, hogy lássam azt a srácot, aki miatt értelme volt a mindennapjaimnak. Sietősen futottam le a  harmadikról, mintha már egy éve nem láttam volna, úgy vártam, hogy újra átöleljen. Ahányszor nem voltam vele hiányzott az érintése, a csókjai, ahogy a zöld szemeivel megbabonáz. Szóval minden, ami ő volt.

-Kicsim, de jó, hogy itt vagy. -ölelt át egyből. Néha olyan szorosan ölelt, hogy levegőt sem kaptam, de nem érdekelt. Adott egy finom csókot és elindultunk, hogy felvegyük a lányokat.
-Képzeld, tegnap este keresett a suli fociedzője és megkért, hogy álljak be. Szerinte felhúznám a csapatot, mert elvileg az utóbbi időben elég bénák.
-És? -kérdeztem rá.
-Mi és?
-Beállsz?
-Igen, úgy döntöttem, hogy beállok. Úgyis rám fér már az edzés és jut eszembe van a környékünkön kondi terem? Már akartam kérdezni csak valahogy mindig elfelejtettem. -mondta szokásosan édesen.
-Igen. 3 utcára van egy, elég modern meg minden. Csak nem szaporítod a kockákat a hasadon? -kérdeztem  nevetve.
-Az utóbbi időben elhanyagoltam magam, nem árt a testgyakorlás. -mosolygott rám.
-És mikor kezdesz a sulicsapatban?
-Ma órák után lesz az első edzés és egészen este 10-ig tart, de csak ma. Holnaptól csak suli után másfél óra lesz.
-Ilyen sokáig? Pedig gondoltam átjöhetnél. Anyu hiányol.
-Máris?
-Igen máris. Imád. Totál elvarázsoltad. -nevettem vele.
-Azért ezen nem csodálkozom. -nevetett még jobban Harry. Nem válaszoltam csak kicsit oldalba böktem. Mollyék már vártak ránk mikor odaértünk. Végig beszélgettük az utat a suliig. Szerencsére ez a nap is gyorsan eltelt. Hála a végzős órarendnek, mivel legtöbbször már délben végeztünk.

-Mikor kezdődik az edzés? -kérdeztem Harryt.
-Csak 2-kor szóval hazakísérlek. Mit szólsz hozzá? -kérdezte édes mosollyal az arcán. Persze, hogy nem mondtam rá nemet. Harry suli után hazakísért. Szerencsére nem volt hideg nap a mai és a latyak is felszáradt, ami a hónak volt köszönhető. Nagy nehezen elköszöntem Harrytől, mert mindig visszarántott az ajtóból csak egy utolsó gyors puszira én meg persze hagytam magam. Végül ő visszaindult az edzésre én meg nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a még karácsonyra kapott könyvembe, a Szükre 50 árnyalatába. Végül úgy döntöttem, hogy meglepem Harryt este és elé megyek

*Harry szemszöge*

Szerencsére a csapatban mindenki jó fej volt, már az öltözőben elkezdtük az edzést.

Az edzés leginkább jó hangulatban telt, bár az edző nagyon kemény volt. De igaza volt, csak így volt értelme a dolognak. Már órák óta csak tréningelt minket, mikor suliudvar szélén megláttam egy csodálatos mosolygó szempárt. Persze, hogy Bree volt az.  Kevésbé örültem neki, hogy egyedül mászkál az utcán, mivel már sötét volt, de nagyon megörültem, hogy elém jött. Integettem neki és ő visszaintegetett. A srácok egyből beszóltak, de nem érdekelt. Örültem, hogy látom, itt volt és csak ez volt a lényeg.

*Bridget szemszöge*

Ahogy észrevettem Harryéket keményen fogta az edző és már látszott rajtuk, hogy fáradtak, de már csak fél óra volt hátra. Néztem, ahogy fociznak, mivel abban a fél órában nem tudtam mit csinálni, meg persze kíváncsi is voltam, hogy haladnak, 

Kicsit értettem hozzá, mert apuval sokat néztem már meccset, mivel hatalmas foci rajongó. Képes lenne naphosszat a tv előtt ülni, ha nem lenne más dolga.  Harry viszont nagyon ügyes volt. Tudtam, hogy szeret focizni, de nem gondoltam, hogy igazán tud is. Mikor végeztek kapott egy hatalmas gratulációs puszit. Összeszedte magát, összepakolta a cuccát és együtt indultunk haza. 

-Amint hazaérsz, vegyél egy forró zuhanyt, nehogy megfázz nekem. -utasítottam mivel az edzésen nagyon kimelegedett és csak egy vékonyabb kabátot vett ma fel. Nem volt hideg, de ahhoz elég volt, hogy hamar megfázzon.

-Majd, ha megfázom, akkor ápolsz engem. -ahogy kimondta átvetette a karját a vállamon és adott egy hatalmas cuppanós puszit az arcomra. Mikor a kapunk elé értünk eljátszottuk a délutáni tortúrát, a visszarántalak még egy puszira játékot. 

-Szeretlek, Bree! -ledöbbentem, mert nem mintha nem tudnám, hogy így van, de először mondta ki. Totál elolvadtam. Megfogadtam Mollyék tanácsát, hogy nem mondom ki, amíg ő nem. Ezek után nem kellett várnom. Én is szerettem őt és nem volt kérdés, hogy én is kimondom. 

-Én is szeretlek. -ölelt át megint olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt, de most sem érdekelt, annyira jól esett.  Miután az utolsó visszarántalak storyt is eljászottuk felsiettem a lépcsőkön. Amint beestem az ajtón gyorsan lezuhanyoztam. Még átnéztem Harryhez, aki persze meglátott és átintegett nekemem meg mutatott egy szívet is az ablakon keresztül. Dobtam neki egy puszit és bebújtam az ágyba aludni, hogy holnap ne legyek fáradt. Harry szavai visszhangzottak a fejemben és mosolyogva aludtam el.