Még ne! - 21. fejezet

Január 23. - Vasárnap

*Harry szemszöge*

Sokkal hamarabb keltem, mint Bree. Már így is délután 1 óra volt, de ő még mindig aludt a tegnapi buli után. Óvatosan levettem magamról a karjait és elindultam lezuhanyozni. Miután kiszálltam a zuhany alól, a csípőmre tekertem a törölközőt mikor kopogást hallottam.

-Van rajtad ruha? -jött Bree hangja az ajtó másik feléről.
-Attól függ, mit szeretnél. -kiáltottam át, de azzal a mozdulattal ki is nyitottam az ajtót. -Jöhetsz, ha szeretnél. -mosolyogtam rá. Láttam rajta, hogy megint kicsit elpirult. Ilyenkor mindig olyan volt, aki szégyenli magát, de én imádtam, ha így reagált és gyakran reagált így.
-Igen, de majd csak később, még ráérek. -Bree apukájától kaptam tiszta ruhát, hogy tudjak mibe lenni és vissza dobtam magam az ágyba. Bree megállt a fürdő ajtajában és engem nézett. A mellkasa előtt keresztbe fonta a kezét, az ajtófélfának döntötte a fejét és még mindig csak nézett.
-Ahelyett, hogy ott álldogálnál, ide is jöhetnél. -mondtam neki, közben a könyökömre támaszkodtam, hogy jobban lássam. Breen az apuja egyik régi pólója volt csak, ami majdnem a combja aljáig ért. A póló alját gyűrögetve indult el felém. Kicsit félénken mellém feküdt és a mellkasomhoz bújt.
-Harry, én tudom, hogy neked sem könnyű, nem kell már sok idő, de most még nem vagyok kész.
-Mire is? -néztem rá értetlenül.
-Hát, hogy te meg én, tudod. Nem arról van szó, én is szeretném. Nem benned nem vagyok biztos, hanem magamban. De, amit minden oké lesz, azt tudni fogod. -értettem, hogy mire céloz, igaz kicsit kikerülve a lényeget fogalmazott.
-Én mondtam, hogy akkor csináljuk, ha te akarod. Ami mostanában történt, megtörtént, de nem komoly. -nyugtattam.
-De szerintem komoly. Nem szeretném, hogy amiatt hagyj el, mert váratlak, vagy nem tudom, hogy nevezzem.
-Kicsim ez nem váratás. Nem voltál még senkivel és félsz, én ezt megértem. -megint szorosan magamhoz húztam és olyan erősen öleltem, ahogy csak tudtam hogy érezze, hogy mennyire fontos nekem. Még, hogy amiatt hagyjam el mert nem fekszik le velem, mikor még egy hónapja sem vagyunk együtt? Nem tudom, miért nem érti meg, hogy tisztelem benne, hogy nem úgy viselkedik, mint egy ribanc.

Bree visszaaludt a karjaimban. Nem sokkal később én is elaludtam. 1-2 órával később a nyöszörgésére keltem fel. Engem szólogatott álmában, hogy hol vagyok, mert megint bántani akarja. Gyorsan, de óvatosan felráztam az álmából, hogy tudja, hogy nincs semmi baj. Könnyes volt a szeme mikor felkelt és rám nézett. Nem mondtam semmit, csak magamhoz öleltem és magunka húztam a takarót még azt a kevés külvilágot is kizárva, ami körülöttünk volt. Hülye favicceket kezdtem neki mesélni, ami jóízűeket nevetett. Szerencsére az álma is kiment a fejéből, így jókedvűen pattant ki az ágyból, hogy zuhanyozni induljon. Ahogy felállt az ágyról a felhúzódott pólóját zavarában visszarángatta a combjaira. 20 perccel később félszáraz hajjal és törölközőbe tekerve jött ki valamilyen ruháért matatva. Végig rám se nézett csak kivett egy rövid nacit és pólót is visszavonult a fürdőszobába maga után bezárva az ajtót. Megint 20 perccel később már száraz hajjal és felöltözve jött vissza. Mivel holnap suli lesz, így próbáltuk magunkat minél jobban lefárasztani, hogy korán sikerüljön elaludnunk. Mivel ma is nála aludtam, így ma este is kihasználtam az alkalmat, hogy minél közelebb tudjam magamhoz egész éjjel. Bree végig békésen aludt, egész reggelig. Nekem egy percre sem hunyódott le a szemem. Kettőnkön járt az eszem, hogy mi vár ránk még együtt. Álmában az arcát simogattam. Mellé könyököltem és az ujjam végig húztam az ajkán és az orra vonalán és ezt kb 1000-szer elismételtem. Nem bírtam betelni vele. Mikor aludt annyira édes békés és gyönyörű volt. A gondolkodás alatt annyira jutottam, hogy biztos akarom őt.